A Ludwig Múzeum különleges térélményt kínáló installációs környezetben mutatja be Yona Friedman, a magyar származású építész és gondolkodó retrospektív kiállítását.

Yona Friedman a huszadik század második felében kibontakozó városépítészeti gondolkodás egyik kiemelkedő és rendkívül sokoldalú alakja. Rajzolt hatalmas vázszerkezeten a magasba emelkedő, metropoliszok, folyók vagy mocsarak felett „lebegő” városokat, négy kontinenst összekötő hidakat, többszintes városi kerteket, vízvezeték elemekből lakónegyedet; képregényekben adott útmutatást a túléléshez a nehéz helyzetben levőknek, azt hirdette, hogy építészek helyett mindenki maga tervezze és építse meg az otthonát. 1961-ben gyorsvasúthálózattal egyetlen egységgé kovácsolt Európát javasolt, a nyolcvanas években nemzeti színházat tervezett Budapestnek.

Bár tervei szinte kivétel nélkül papíron maradtak, az elmúlt húsz évben Friedman elképzelései – számos írásának, könyveinek is köszönhetően – megkerülhetetlenné váltak azok számára, akiket a fenntartható városi lét, a krízishelyzetek építészete vagy a részvételi tervezés foglalkoztat az Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és a világ sok más részén. Ugyanakkor szülőhazájában, Magyarországon és a közép-kelet európai régióban életműve csak szűk körben ismert.

Munkái – urbanisztikai, ökológiai és társadalmi relevanciájuk mellett – azért különösen érdekesek egy művészeti múzeumban, mert az elmúlt évtizedekben a kortárs képzőművészet számára is sok esetben inspirációul szolgáltak. Emellett maga Yona Friedman mindig is különös figyelmet szentelt a művészet tereinek, a múzeum mint intézmény és épület lehetőségeinek.

Yona Friedman 1923-ban született Budapesten. Az országot 1945-ben hagyta el, először Izraelbe ment, ahol csaknem egy évtizedet tanult és dolgozott, majd ezt követően Párizsban telepedett le, itt él ma is. Hosszabb ideig tanított az Amerikai Egyesült Államok több egyetemén is, a világ számos pontján vett részt humanitárius szervezetek munkájában.

A mobil építészettel, így a „ville spatiale”-lal (kb: térbeli, lebegő város) kapcsolatos radikális elképzelései, nagyhatású publikációi már az ötvenes évek végén nemzetközileg is ismertté tették. Több más kortárs alkotóhoz és csoporthoz hasonlóan – például az Archigram, Constant Nieuwenhuis, Cedric Price, a Szituacionista Internacionálé vagy a japán Metabolisták – ő is aktívan részt vett az ötvenes évek végétől a mobilitás, a hálózatok, az új technológiák adta lehetőségek, az új társadalmi mozgalmak által felvetett szükségszerűségek, valamint az építész szerepe körül kibontakozott élénk nemzetközi diskurzusban.

Mint a második világháború alatt felnőtt generáció tagja, amely tanúja volt az építészeti modernizmusok tündöklésének és kudarcának, Friedman határozottan kiállt a helyben található anyagok és egyszerű technológiák, az építész helyett a lakók által irányított építés, a mobilitás és a változtathatóság fontossága, a fenntarthatóság mellett – és a túlépítés ellen. „Túl sokat építünk. Túlépítettük a Földet, anélkül, hogy mindenki számára megfelelő hajlékot biztosítottunk volna. Ez a túlépítés (csakúgy, mint a túltervezés és a túlzásba vitt mezőgazdasági művelés) környezeti katasztrófához vezet. Mindez nem az építészek szakmai hibája, hanem, részben, az építészet félreértelmezéséből ered. Az építészet nem egyszerűen az építés művészete: sokkal inkább a tér rendezéséé.”

A kiállítás a yona friedmani életmű kulcsfogalmai köré szerveződik. A nagyszabású, számos nézőpontot és léptéket felkínáló kiállítási installációt – amely mintegy keretéül szolgál a bemutatandó rajzoknak, ábráknak, maketteknek – Yona Friedmannal együttműködve Philippe Rizzotti tervezte, és budapesti önkéntesek a francia EXYZT építészcsoport tagjaival közösen építik fel. A hazai múzeumi gyakorlatban kivételes, meghökkentő és kihívásokkal teli épített tér, amely maga is egy megvalósult utópia, a látogatók közreműködésével válik teljessé.

A Ludwig Múzeum kiállítása a 2009-ben a Trafó – Kortárs Művészetek Házával és a KÉK - Kortárs Építészeti Központtal közösen indított projekt eddigi legfontosabb állomása, amelyet további, más országokban megrendezett bemutatók követnek majd. A kiállítás a Ludwig Múzeum – több nemzetközi partnerrel és intézménnyel közösen létrehozott – saját produkciójaként utazik tovább.

A kiállítás következő helyszíne: Muzeum Sztuki in Łódź (2012. március)