La Kati Compañia Flamenca társulatvezetője Inhof Katalin „La Kati”,Spanyolországban sajátította el a flamenco táncművészetét és Sevillában alapítottameg együttesét. Ez a csapat mára már kiegészült kiváló magyar zenészekkel és táncosokkal. Számos itthoni és nemzetközi fesztiválok első díjainak nyertese.

 A társulat támogatója Cervantes Intézet. Az előadás az autentikus („puro”) flamenco jegyeit őrzi, felvonultatva a flamenco különböző stílusait. Egyszerre tartalmaz flamenco tánc, táncszínház és koncert elemeket. A társulat történeteinek elmeséléséhez kifinomult összhangban használja a nagyon kifejező flamenco táncművészetet és zenét, mindig ügyelve arra, hogy a tánc-zene-fényjáték ne öncélú legyen, hanem egy nyelvi többletértéket képviseljen.

©La Kati Compana Flamenca - 2012.02.25.
12 év óta óta - CSEPPEK.hu.La Kati Compana Flamenca - 2012.02.25.

Társulat tagjai
Inhof Katalin „La Kati”- szóló tánc és a társulat koreográfusa

Manuel Alejandro Montero- flamenco gitár és a társulat zeneszerzője

Juan Fariña- flamenco ének

Manuel Alejandro Montero és Juan Fariña számost nemzetközi fesztiválok első díjainak nyertesei.

Zenészek
Gyulai Csaba- ütőhangszerek

Kallai Nóra- cselló

Tánckar
Durst Adél- tánc
Kovács Beáta- tánc

Kóródi Erika- tánc

Marschalkó Linda- tánc

Szép Eszter- tánc


A flamencóról röviden
A flamenco, amely közel kétszáz éves múltra tekint vissza, Spanyolország déli részéről, Andalúziából származik. Ebben a zene- és táncvilágban keveredtek össze a különböző népek kultúrái: a mór, a zsidó, a keresztény, az andalúz, az arab, az indiai és a cigány kultúrák. 
A flamenco mára már a világon egyedülálló művészetté fejlődött, melynek van saját dialektusa, egyedülálló tradíciója és szabálya, s mely mégis napról napra változik. 
A flamenco egy szájhagyományon keresztül terjedő tradíció, csupán a zene lett sikeresen átírva szóló gitárra.

A három alapvető eleme a flamencónak az "El Cante" (ének), 
az "El Baile" (tánc,) és a "El Toque"(gitár) szövetségéből kiindulva, a "cante" számos stílusa vagy formája alakult ki, amelyeket "palos"-nak neveznek. Mindegyiknek van 
saját neve, eltérő zenei karakterisztikus hangneme vagy "modusa", egyedi hangzatmenete és ritmikai képe, ez a "compas". A többség számára a flamencóról először egy szenvedélyes, tüzes táncosnő (díva) jut először az eszébe, aki ritmusos kopogásával, hirtelen forgásaival, nagy kifejező erővel és mély érzelmekkel tölti meg a táncát. Ezt a hangulatot a végletes fájdalomról vagy épp örömről szóló dalokkal az énekes tölti meg, melyhez nélkülözhetetlenek a flamenco gitár húrjain felcsendülő vérpezsdítő akkordok.

A legtöbb művész úgy nyilatkozik a flamencóról, hogy ez egy életstílus, egy eszköz megérteni és interpretálni a mindennapos létezést. Így élheti át az előadó a közönséggel kiváltságos alkalmakkor a „duende-t”, a varázslatot, a lélek pillanatát.