November 17-22. között érkezik a spanyol filmek hete az Uránia Nemzeti Filmszínházba, ahol idén 12 film várja az érdeklődőket, szokás szerint rengeteg érzelemmel, valamint olyan jól ismert sztárokkal mint Carmen Machi, Rossy de Palma és Alberto San Juan.

Újranyílt a tavaly nyáron bezárt Dorottya Galéria, jóllehet nem az eredeti elképzelések szerint. Az egész épületre kiterjedő korszerűsítési munkálatok, amelyek a galéria felújítását is jelentették volna, sajnálatos módon elmaradtak. A kiállítótérben az év végéig a Műcsarnok az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együttműködve rendezi meg a Köztes idő címet viselő kiállítássorozatot, az épület és a galéria jövője azonban egyelőre bizonytalan.
A 2009-es kiállítási program erre a bizonytalan helyzetre reflektál, célja a várakozási időszak értelmes felhasználása, illetve az, hogy a galéria státuszának jövőbeli alakulását pozitívan befolyásolja. Az öt kiállítás és a kapcsolódó események öt gondolatcsomag köré szerveződnek. Ezek a galéria jelene és emlékezete, az álmok/ideálok/tervek, művészet és közönség viszonya, design és művészet, valamint a továbblépés lehetőségeit hordozó erőforrások. A galéria specifikumát figyelembe véve, a szándék nem az egyes témakörök kimerítése, hanem ezeknek egyedi példák, nézőpontok szerinti megvilágítása, jelzésszerű felmutatása.
A sorozat első kiállítása magára a galériára fókuszál. Célja többek között egy olyan jelentés-tér kialakítása, melyben a galéria jelenének, múltjának és jövőjének vonatkozásai erővonalakként rajzolódnak ki. Az utóbbiak támpontként szolgálhatnak a látogatóknak, hogy a galériával kapcsolatos értelmezéseiket, perspektíváikat kialakíthassák.

Menesi Attila projektje a galéria kontextualizálására tesz kísérletet, utalva azokra a gazdasági, politikai és kulturális tényezőkre, amelyek jelen helyzetét meghatározzák és a jövőjét is befolyásolhatják. A művész döntése nyomán látható maradt egy részlet a galériát egy „szebb jövő” képével búcsúztató, a 2008-as záró-bulira készült graffiti-ből. Bemutatásra kerültnek azok a dokumentumok, melyek a galéria aktuális státuszát értelmezik és azok, a kiállítóhely további sorsát fejtegető levelezések, melyeket Menesi a témában illetékes személyekkel kezdeményezett. A projekt fontos részeként, a dokumentumok tanulmányozásának céljára a művész a galéria jövőjében érintett intézmények munkatársainak hivatali munkaszékeit kérte kölcsön a kiállítás idejére.
Katarina Ševićet az ötvenes évek közepe óta működő kiállítóhely emlékezete foglalkoztatja, pontosabban a saját viszonya egy olyan, a köztudatban még eleven korszakhoz, amelyet ő maga közvetlenül nem tapasztalt meg. Az általa bemutatott videó magában a kiállítótérben került felvételre fiatal színészek közreműködésével. A videó egy modellszerű helyzetet teremt, mely egymásra vonatkoztatja a kiállítóteret és a színpadot, szimbolikus elemek használatára és a jelentések rétegeződésére épül. Az eredmény korántsem egyértelmű, éppúgy, mint a szerző és generációjának a rendszerváltás előtti korszakhoz fűződő, távolságtartó, de mégis empatikus viszonya.
Angel Judit kurátor felkérésére Nemes Csaba a galéria portréját festette meg. A gesztus, mely a történelmi kép problematikáját aktualizálja, tisztelgés a galéria mint intézménytörténeti műemlék előtt. Több verzió közül végül is egy esti fotó által megörökített szituáció került megfestésre. „A színek mélyvörösek és bordók lettek a képen, valahogyan tetthelyszínre emlékeztető atmoszférája lett a fotóknak. Ez a kép lehetne akár egy film beállítása is, ami alatt a néző azt várja, hogy megjelenjen egy figura és kibontakozzon a cselekmény…” (Nemes Csaba). A portré-projekt ezzel még nem ér véget, a festmény utóéletéről a kiállítótér sorsának függvényében születik majd döntés.
A kiállítás részei a bejáratnál elhelyezett kronológia és szöveggyűjtemény, melyet Angel Judit kurátor és az ELTE BTK Művészettörténet Tanszékének diákjai, Kiss-Kozslik Eszter, Kovács Alexandra, Szűcs Luca, Tomán Andrea, Vaszil Viktória és Várszegi Vera állították össze. A kronológia, mely a Dorottya utca 8.-ban rendezett kiállításokat írja össze 1957-től 2008-ig, jelen kiállításnak mintegy történelmi pilléreként is értelmezhető. A hozzátartozó szöveggyűjtemény egy kontextus-építő kísérlet, melynek bővítése a Dorottya Galéria archívumi kutatásának további fejleményeitől függ. A szöveggyűjtemény jelenleg Schneller János és Frank János tanulmányait, Beke László Németh Lajos interjúját, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Szervezeti és Működési Szabályzatából vett részleteket, valamint a Dorottya utca 8.-ban rendezett kiállítások sajtóvisszhangjából történt válogatást tartalmazza.





















