2016. május 6-án Concerto Budapest Concerto Color koncert két ősbemutatóval

Időpont: 
2016. május 6. 19:30 - 22:00 - péntek

Csordás Klára – ének, és Szalai András – cimbalom közreműködésével a Budapest Music Centerben, vezényel Gémesi Géza.

„Amikor Keller András útmutatása alapján összeállítottam a ma esti hangverseny műsorát, építhettem zenekarának sokoldalúságára, hiszen a Concerto Budapest minden más magyar zenekarnál szélesebb és kezdeményezőbb repertoárral rendelkezik. Ehhez megvan a tagokban a nyitottság, s nem különben a kamarazenészi elkötelezettség is. Így került a műsorban egymás mellé nagy létszámú kamaraegyüttes (Vidovszky, Schönberg), színházi zenekar (de Falla), szalonzenekar (Debussy), vonószenekar (Horváth), és ütőhangszerekkel kiegészített vonósegyüttes (Gémesi) is.
A műsor dramaturgiájának felépítésével párhuzamosan számos személyes érintettségemnek is hangot adhattam. Hajnal című darabom ajánlása a kilencvenedik születésnap apropóján a Kurtágházaspárnak szól, s zenei anyagával is egy harminc évvel ezelőtti szép pásztói napra emlékeztet. A Romantikus olvasmányok címében a második szóra tenném a hangsúlyt. Mint annyiszor, most is a külső anyagot alkalmazó szerző karaktere, olvasata érvényesül. Hogy ezt miért érezhetjük így, legfeljebb körülírni lehetne, legtömörebben mégis Vidovszky egyéniségének erejével magyaráznám, ugyanúgy, mint a Pergolesit vagy Csajkovszkijt felhasználó Stravinsky esetében. A Gurre-Lieder (melynek egy önállóan is előadható részlete a Lied der Waldtaube) a fiatal Schönberg egyik legnagyobb teljesítménye. A Kossuth-szimfóniát megíró Bartók jut róla eszembe, hiszen zenetörténeti helyüket mindketten lényeges stílusváltás után foglalják majd el. Ugyanakkor elsöprő tehetséggel írják ki magukból példaképeiket – míg Bartók Richard Strauss hatásával készül leszámolni, addig Schönberg és követői fölött ugyanúgy Gustav Mahler szelleme lebeg, mint ahogy a mi nemzedékünké felett Kurtág György. A második félidő első két darabját egy pótolhatatlan veszteség köti össze: a fájdalmasan korán elment Vékony Ildikó emléke. A fiatal pályatárs, Horváth Márton Levente címadása (Falak) szándékosan többértelmű, de utal a 2009-es tragikus délelőttre. A mű ajánlása Szalai Andrásnak is szól, akit Ildi – a Rácz Aladár óta élt legnagyobb cimbalomművész – utódjának jelölt meg. Ugyancsak rá gondolva szólaltatjuk meg Debussy kis gyöngyszemét (La Plus que lente), mely szerzője egyetlen eredeti cimbalom-szólamát tartalmazza. Manuel de Falla El amor brujo című balettzenéjét eredetileg legnagyobb magyarországi rajongójával, Szőllősy Andrással állítottuk volna párba, de azután is meghagytuk záró darabnak, miután másképp alakult a program. A spanyol folklór elemeit egyszerűen, de hatásosan felhasználó remekmű leghíresebb tétele a Tűztánc, s kell-e manapság erősebb zárógondolat, mint hogy zenével kergessük el a rossz szellemet” (Gémesi Géza)

Műsor:
Gémesi Géza: Hajnal – ősbemutató
Vidovszky László: Romantikus olvasmányok
Schönberg: Lied der Waldtaube
Horváth Márton Levente: Falak – ősbemutató
Debussy: La Plus que lente
Manuel de Falla: El amor brujo

Gémesi Géza Hajnal – ősbemutató
Gémesi Géza zeneszerző az ellentétek mágusa. Elmélyült zeneelméleti tudásának bázisán akadémikusan porciózott motivikus játékokat éppúgy képes saját műveiben magabiztossággal kezelni és bemutatni, akárcsak a drámaiság, a szenvedély hatáskeltő eszközeit. Logika és teatralitás, analízis és expresszivitás, egyszerűség és komplexitás kötéltánca ez. Folyamatzenei (gyakran perkusszív) fogalmazásmódját a fölényesen uralt metaszerkezetek tartják a célirányos dramaturgia medrében. Ráadásul mindeközben egyre világosabban körvonalazódik egyéni és egyedi, saját szerzői hangja is, ami csak a legkiválóbb kortárs alkotók sajátja.

Vidovszky László: Romantikus olvasmányok
Korántsem szimpla stíluspróbára utal a cím, Vidovszky László célja ennél elementárisabb és merészebb. Fellengzősen mondva: a romantikus fogalmazásmód dekonstrukciója, majd újraépítése, a vallomásos hangütés egyfajta újradefiniálása. Tehát valójában a kellemkedés nélküli “szépség” megragadása, ami – kimondva, kimondatlanul – talán minden komponista egyik legfontosabb törekvése. Az izgalmas, három tételes mű a modernista közeg dacára is ismerős, biztonságot ígérő középpont felé gravitál. Mert Vidovszky szerint minden új olvasat csupán annyira lehet drasztikus, amennyire ezt az esztétikai előzményekhez való elkerülhetetlen kapcsolódás megengedi.

Arnold Schönberg: Lied der Waldtaube
Aki a tonális gondolkodást forradalmasítani hivatott szerializmus úttörőjétől minden esetben vad disszonanciák sorát várja, az e mű hallatán csalódnia fog. A Gurre-dalok című nagyszabású (eredeti formájában mintegy két órás!) kantátából való, kamarazenekarra és mezzoszopránra átültetett részlet inkább a hagyományos szonátaformához áll közel, amiként szívfacsaró tónusa is némiképp rendhagyó. Az oratorikus hangvételű mestermű tragikus komorsága inkább Wagner és Mahler zenéjét idézheti fel a hallgatóban. Schönberg zsenialitását mutatja, hogy az epizód semmit sem veszít drámai erejéből, noha eredeti változatához képest jóval szerényebb apparátussal szólal meg.

Horváth Márton Levente: Falak – ősbemutató
A fiatal (orgonistaként is jól ismert) komponista egyaránt otthonosan mozog a liturgikus és a kamarazenei műfajokban. Bár egyházzenei közelítése hagyománytisztelő, mondhatni “praktikus”, emellett számtalan hangszercsoportra írt már darabokat, egészen eltérő eredetű zenei inspirációktól ihletve. Zeneszerzői közelítése a mához illőbb már nem is lehetne: „Nekem tudnom kell, hogy vannak, akik technót hallgatnak, ha engem kilel a hideg tőle, akkor is. Ismernem kell, hogy mi szól az aluljáróban, hogy hol tartanak a mai népzenék, mi vesz körül bennünket. Csak így tudok érvényes szintézist létrehozni”.

Claude Debussy: La Plus que lente
Egy igazi komolyzenei örökzöld, rövid, de annál emlékezetesebb vezérdallammal a középpontban. A számtalan hangszerelésben játszott darab valójában egy végletekig visszafojtott keringő (a szokatlan tempóra utal a mű címe is), de talán plasztikusabb volna úgy fogalmazni, hogy mozgalmasan, ha tetszik, a kor cigányzenészeinek játékmodorát idézően, poétikus merengő.

Manuel de Falla: El amor brujo
1914-15-ben eredetileg balettnek komponálta, ám Manuel de Falla hamarosan több változatban (zongoraátirattól a szextettig) is elkészítette A bűvös szerelmet.
„A zeneszerző, akinek vonzódása a honi népzenéhez közismert, úgy vélte, lehetetlenség volna valódi cigánymuzsikát írnia anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassa meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét – dalaikat. Mindamellett nem eredeti dallamokat alkalmazott. Valamennyi dal saját leleményéből származik, és annál nagyobb dicsőségére válik az a körülmény, hogy ezeket csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredeti népi anyagtól.” De Falla ezekkel a mondatokkal bocsájtotta a közönség elé művét, melyben két evilági szerelmes mellett egy féltékeny, ám utóbb szerencsésen elcsábuló szellemnek
is jutott szerep.

2016. május 6. 19:30 - Concerto Budapest Concerto Color koncertje
Budapest Music Center - Budapest, Mátyás utca 8.