Aknay János idén hatvan éves. Ez az apropója a szentendrei MűvészetMalomban szeptember 5-én nyíló gyűjteményes kiállításának, amelynek keretében az épület mindkét szárnyában közel 400 alkotása lesz látható, áttekintve az 1971 óta Szentendrén élő művész teljes életművét, melyeket köz- és magángyűjteményekből válogatott össze a kiállítás kurátora, Novotny Tihamér.

A kiállításra egy reprezentatív oeuvre-katalógus is megjelenik. A kiállítás anyaga jövő év január 16-ától a debreceni Modemben lesz látható.

A pályakép, röviden:
Aknay János 1949. február 28-án született Nyíregyházán. Édesapja, idősb Aknay János (1913-1986) MNB felügyelő és közgazda, édesanyja, született Biró Anna (1917-2007) kereskedelmi iskolát végzett háztartásbeli volt. A szülők négy gyermeküket becsülettel felnevelték és iskoláztatták, bár János életútja a testvéreihez képest nem egészen szokványos módon alakult. Ő az általános iskola alsó és felső tagozatát még Debrecenben végezte el, de mint tehetséges rajzos és festőpalánta, kollégistaként már a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytathatta tanulmányait, s itt is érettségizett 1967-ben. A két év és egy hónapos sorkatonai szolgálata után (1967-69), amikor is egy év előkészítővel a háta mögött (1969-70) sikerrel kecsegtető módon harmadszor is nekirugaszkodhatott a felvételi vizsgáknak a Képzőművészeti Főiskolán (1970), a belügyi szervek megpróbálták beszervezni a fiatalembert. Ő viszont a beszennyezhetetlenség ártatlan lendületével keményen és kategorikusan visszautasította a „létrontók” sanda ajánlatát, ezért a „III/III-as ügyosztály” intézkedett: két egymásután kézbesíttetett, Debrecenbe szóló (!) „téves” (!) behívóval, mondhatni figyelmeztetőleg (!), vagyis a fenyegetés „ráutaló” (!) eszközével próbálta megakadályozni a renitens fiatalembert abban, hogy elkezdhesse felsőfokú tanulmányait. Így a jól sikerült vizsgák eredményét már nem élvezhette, a Képzőművészeti Főiskolát mégsem kezdhette el, ezért 1971. februárjában úgy döntött – a politikai hatalom látóköréből „végleg” (?) kikerülendő –, egy házzal odébb áll, és kiköltözik Szentendrére. Azóta itt él e városban, ez a kulturális és szociális közege, ez lett az ő megszakítatlan „Képzőművészeti Egyeteme”. Aknay János ugyanis egy rendkívül aktív, szolidáris, segítőkész alkat. Szinte nem lehet egyetlen olyan fontosnak nevezhető, a művészeti életet valamilyen formában érintő eseményt találni Szentendrén és annak vonzáskörében, amelyből valamilyen módon ne vette volna ki a részét.

1972-ben alapító tagja, s azóta is egyik meghatározó egyénisége a mai napig működő, s mára legendássá váló Vajda Lajos Stúdiónak. 1976-ban fölveszik a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába, 1977-ben a Művészeti Alapba, 1983-ban pedig a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségébe. Az alaptagsága előtt hét másik „vajdás” társával együtt műanyagokkal kísérletezik a leninvárosi (ma Tiszaújvárosnak hívjuk) Tiszai Vegyi Kombinátban (a TVK-ban). Jelen van a helyi Grafikai Műhely megalakításánál /1980/, s ott serénykedik az Art-éria Galéria alapítói közt /1986/. Számos formában és leleménnyel segíti a marosvásárhelyi fiatal képzőművészeket (az egykori MAMŰ csoport tagjait), támogató célzatú kiállítást szervez az erdélyi menekültek érdekében és a falurombolás ellen /VLS Pinceműhely, 1988/, demonstratív jellegű tárlattal tüntet társaival 1956 mártírjainak méltó elismertetéséért /VLS Pinceműhely, 1989/. 1985-től 1993-ig a Zebegényi Szőnyi István Művészeti Szabadiskola rajz- majd festőtanáraként tevékenykedik. 1994-ben egyik alapító tagja a PATAK Csoportnak, és ugyanettől az évtől kezdve ef Zámbó Istvánnal és Vincze Ottóval egyetemben rendszeres vendége a 2004-ig működő németországi Mythen csoportnak. 1992-ben Bereznai Péterrel, Kis Tóth Ferenccel, Matyófalvi Matyó Gáborral és Vincze Ottóval (Dr. Hann Ferenc művészettörténész-ideológus közreműködésével) megalakítja a sajnos csak rövid életű Pentaton csoportot, részt vesz a helyi Szabadtéri Szoborkiállítás elindításában /1995/, tesz-vesz, ha kell, nyilvánosan protestál a Régi Művésztelep megmaradása érdekében, és készségesen adakozik művei felajánlásával bármilyen jó ügyért (például a MűvészetMalom létrejöttéért stb.), amely a város kulturális érdekét szolgálja. De megtaláljuk őt az országos jellegű képzőművészeti szervezetek tisztségviselői között is (MAOE Képzőművészeti Szakosztálya /2001-05/; HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület; Nemzeti Kulturális Alapprogram Képzőművészeti Kollégiuma /2004-08/; Képzőművészek Batthyány Köre; Szentendre Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közalapítvány; Magyar Művészeti Akadémia)… és még sorolhatnánk.