A film nagyon jó, ha nem pörgős krimit várunk, ha elfogadjuk azt, hogy a valóság teljes megismerése sohasem lehetséges és a szubjektivitás befolyásolja a kialakított képet.

Csak az egészen őrült és/vagy a beteljesületlen szerelmek szoktak efféle egyetértésben végződni: egyetértésben azzal, hogy a világ, amelyben születtek, nem normális.
Ez a kulcsszó pedig eléggé relatív dolog: mindegy, hogy könyvadaptáció, vagy saját kútfőből jött forgatókönyv diktálja, hogy legyél normális: valahogy sokkal egyszerűbb megjeleníteni, ha nem vagy az.























