A film nagyon jó, ha nem pörgős krimit várunk, ha elfogadjuk azt, hogy a valóság teljes megismerése sohasem lehetséges és a szubjektivitás befolyásolja a kialakított képet.

A „Maszkura és a Tücsökraj” két év alatt jutott el a pince-kocsmákból a fesztiválszínpadokra, és valahol az underground és a mainstream szcéna között billegett nemrég. Az a zenekar volt, akiket ha hallottunk a rádióban, nem tudtuk, hogy kik azok, de egy hétig fütyültük a dalait és legalább a refrént el tudtuk mondani a barátnőnknek.


























