2017. december 15. - péntek

A Forráskód, aminek nem ismerjük a forráskódját

Kinyomtatom...
Jake Gyllenhaal & Michelle Monaghan a Forráskód c. filmben

Az adott programozási nyelven megírt kódot forráskódnak nevezzük. Ez a szöveges állomány utasítások sorozatát tartalmazza, amiből aztán némi plusz ráfordítással egy új program jön létre.
Nem, nem tévedtél el. Ez a cseppek.hu film kritikai szekciója, nem egy informatikai ki mit tud.

Pusztán utólag elgondolkodtam azon, milyen furcsa, hogy egy a számítástechnikában ismert és elterjedt alapfogalmat választottak címnek, persze az angol "source code" kifejezésre most egyszerre a filmmel kapcsolatos találatok tolódtak inkább előre az interneten.

Akár mondhatnánk, hogy csak nézőcsalogatásra találták ki, elvégre mégiscsak olyan tudományosan hangzik, és biztos mindenkinek mond valamit ez az informatikai fogalom. Látatlanban nem zárjuk ki azt sem, hogy nagyon is indokolt a választás, vagyis passzol tartalmilag a cím, aztán ott van az a lehetőség is, ami az én makacs fejemben ütött szöget, de már csak megtekintés után.

A Forráskód filmünk alapján egy program - kiegészítve némi kütyüvel -, melynek működését úgy tálalták először a nézőnek, hogy segítségével hősünk feltöltheti egy másik ember személyiségét az illető életének utolsó 8 percében, melyet én magamban egyfajta a "másik ember agyára rákapcsolódok és újra élem utolsó 8 percét, hogy információt szerezzek egy bizonyos eseményről" típusú szimuláció-szerűségnek értelmeztem. Kiemelném, hogy először, mert egyébként a történet során később kiegészítik, változtatják a magyarázatot, sőt könnyen az lehet a gyanúnk, hogy egy épkézláb ember nincs a szereplők között, aki teljesen átlátná, nem hogy még el is igazítson bennünket, és ez zavaró, sőt utólag kicsit kiábrándító.

Az állandóan felmerülő kérdések és enyhén zavarodott állapotom vezetett egyébként oda, hogy azon kezdjek el gondolkozni, miért nem adtak ennek a csodálatos, nem behatárolható programnak konkrét nevet, mint például a Mátrix esetében; hogyan lett a gyerek neve tulajdonképp gyerek.
Lehetséges, hogy nem tudták pontosan a szülők sem, milyennek is szánták? Vagy egyszerűen a címmel egyfajta megfoghatatlanságára utaltak? Egyáltalán, miért is gondolkodtam el ezen?

Kérdéseket azt dögivel tudnék még feltenni, de furán venné ki magát a dolog, hiszen mégiscsak én írom a cikket, ellenben van egy jó hírem: konkrét válasszal se nagyon tudok szolgálni.

Még mielőtt túlságosan egy oldalra billenne a mérleg, semmiképp sem feledkeznék meg arról, hogy megjegyezzem: ez egy figyelemfelkeltő, érdekes darab, amelynek legnagyobb húzó ereje a néző kíváncsiságának, érdeklődésének folyamatos fenntartása, amely a szűk tér és idő mellett is eseménydús és akcióval teli, megbolondítva némi romantikával és humorral.

Aki szívesen birkózik meg rejtvényekkel és nem bánja, ha a konkrét megoldás és/vagy a sci-fi alatt meghúzódó egyéb üzenet és plusz töltet nem garantált, akit nem hoz zavarba a paradoxonokat kiváltó időutazás gondolatának nehéz megemésztése vagy a párhuzamos valóságok még nehezebb elfogadása, az feltétlen nézze meg.
Ha fenntartásaid vannak az imént felsoroltak alapján, még akkor is azt mondom, bőven megér egy mozit.

7.5/10 pont

Forráskód (Source Code) - színes, feliratos, amerikai-francia akcióthriller, krimi, 93 perc, 2011
Rendező: Duncan Jones
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Jeffrey Wright, Michelle Monaghan, Vera Farmiga

Saját értékelésem: Nincs Mások értékelései: 5 (4 szavazat)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

jelenet

5 kategóriában győzött a Lady Macbeth a Brit Független Filmek versenyén, valamint elnyerte a Fipresci-díjat az Európai Filmdíjak megmérettetésén.

plakát

Magyaországi bemutató: 2017. december 14.

plakát

Premier előtt már december 8-án vetítik a budapesti Pólus Moziban.