2018. július 18. - szerda

Filmek a szemléről: Pál Adrienn, A Halálba táncoltatott leány, A Zöld sárkány gyermekei

Kinyomtatom...

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

Írtam róla egy hosszabb kritikát, de aztán rájöttem, hogy már írtunk róla a cseppek.hu oldalain. Az a cikk 8/10-et adott neki az én 1/10-emmel szemben.

A filmről elég lesújtó a véleményem, a felénél kijöttem.

Miklauzic Bence: A zöld sárkány gyermekei

Lassú tempójú, kényelmesen hömpölygő film. Van egy emberünk, akinek az a feladata, hogy eladjon egy raktárépületet. Odamegy a helyszínre, ahol viszont kínaiak tárolnak mindenféle árut. Egy kisfickó a "biztonsági őr", akivel a kezdeti nehézségek után megbarátkoznak csupa-csupa sok-sok édi-bédi kis vicces jelenet során. A főszereplőnk lassan odaköltözik a raktárba, eladni azonban nem sikerül.

Egyszercsak megérkezik a Lány egy pizzafutár személyében, aki miatt aztán kitör a "konfliktus". Bár inkább csak sorozatos nézeteltérésnek nevezném, aminek a végére persze minden összeáll.

Aranyos kis film, ne várjunk sokat tőle, viszont könnyed szórakozás akár randira, akár gyerekeknek. A sajtóvetítésen a művelt, sokat látott kollegák nagyon jókat kacagtak.

Hules Endre: A halálba táncoltatott leány

Kicsit ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egy részről végig érdeklődve figyeltem, hogyan alakul a sztori, mi fog történni. Másrészről sok esetben fura, életszerűtlen fordulatok tarkították a majdnem két órás mozit.

Dióhéjban: egy testvérpár most találkozik újra, egyikük világhírű producer(promóter) lett külföldön a rendszerváltás óta, a másik itthon maradt, és tánciskolát visz. Úgy döntenek, hogy együtt színpadra viszik a halálba táncoltatott leány balladáját a tánccsoporttal. Ebbe a keretsztoriba aztán belesűrűsödik a magánéletük, és természetesen a nagy Kelet-Nyugat különbség: Aki Nyugatra megy, az már nem lesz ugyanaz az ember, de bejön neki az élet. Aki itthon marad, az meg... azokat ismerjük.

Hules Endre generációjának nyilván teljesen más emlékei vannak a szocializmusról, meg más elképzelésük van Magyarországról, mint nekünk, akik a 80-as években születtünk. Számomra unalomig ismert sztereotípiák voltak újra és újra elsütve a filmben. Nagyon jól tudjuk már, hogy a magyarok ejde mennyit isznak, aki külföldre megy megcsinálni a szerencséjét, azt itthon utálni fogják, hiába próbál ő segíteni. Persze kiderül, hogy mindenki nagyon szemét dolgokat csinált a múltban, amire nincs mentség. A szereplők viszont képesek ezen percek alatt túllépni, és mindenki boldog.

Gyönyörűek a képek, az egyik operatőr Zsigmond Vilmos volt, de gyanítom, hogy a film nagyobb részét jelentő magyarországi képeket nem ő, hanem Honti Zoltán fényképezte. Mindenesetre az egyszerű, csúnya helyszínek úgy lettek megfestve fénnyel, hogy öröm nézni. A steril, videós kép egy kicsit elvesz ugyan ebből az élvezetből.

Mondjuk ez még semmi a "vizuális trükkökhöz" képest, amik valójában feliratok, vagy logók jövése menése, de az egésztől az az érzésem, hogy visszautaztunk 20 évet, és az akkori csúcstechnikát látom.

Összességében azt hiszem ez a film az idősebb magyar generációnak talán nagyobb élvezetet okoz. Amilyen problémákat felvet, az a fiatalabbakat már nem, vagy már nem úgy érinti. Szerencsére mi már utazhatunk szabadon, és nem kell jelentenünk a legjobb barátunkról.

Szemlezáró ma 19:30-kor.

Még nem értékelted

Végre egy olyan magyar film,

Végre egy olyan magyar film, ami nem búsong, nem egy bocskorcsattogtatós mély-magyar összeborulós zokogás, egyszerűen csak megmutatja, hogy mi magyarok mennyire nehezen fogadjuk el ezt a pénzközpontú világot,ami Amerikában természetes, sőt továbbmegyek az értékrendben szinte már más sem szerepel, csakis a pénz. Lehet, hogy kicsit esetlen, nem tökéletes, de az üzenet átjött, és hidd el a sztereotípiát bármire ráhúzhatjuk. A halálratáncoltatott lány méltó helyet kapott a közönségdíj 3. helyével.Ha A fekete hattyú besöpörhette azt a sok Oscart, talán ez is megérdemli a közönségdíj 3. helyét. Aki szavazott, nem gondolom, hogy az idősebb generációból való.

Talán néha sommásan és

Talán néha sommásan és sarkosan fogalmaztam. Nézhető és színvonalas filmnek tartom. A sztereotípiákkal az a bajom, hogy már nagyon sokszor láttam őket, attól még nem gondolom, hogy ne lennének igazak.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Főszerepben Anna Netrebko, Jonas Kaufmann, Rolando Villazón, Erwin Schrott és Juszif Ejvazov.

plakát

Tom Cruise és Penélope Cruz zseniális thrillerével folytatódik a Paramount Nyári Mozi.

VéNégy Fesztiválon

Nagy sikerrel zárult a hatodik alkalommal megrendezett VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó.