„Erdő mélyén nem jó lakni” - Elveszett

Az alkonyi fényektől elkomorult erdőben egy fiatal lány határozott léptekkel szeli az utat. Néha megáll, a térképén pirossal bejelölt rubrikák közül egyet besatíroz, majd megy tovább. Érezhetően nem kirándul. Lélek sehol, a lány egyedül van nagyon.

Várakozásunkkal ellentétben nem történik semmi, de a kezdő képsorok hatásos felütése egy sor kérdést indít el bennünk, és így rögtön bevon minket a történetbe, ami elég ígéretes.

Egy fiatal brazil rendező, Heitor Dhalia hollywoodi munkája az Elveszett című amerikai thriller.Műfaji választása érthető és logikus. Egy jól sikerült horrorra vagy krimire jobban felkapja a fejét a szakma, mint egy szerelmes viháncolásra, ráadásul elég hozzá egyetlen jegyzett színészt meggyőzni.

A rendező a főszerepre az egyik legtöbbet foglalkozatott színésznőt, Amanda Seyfried-et nyerte meg, aki, ha máshonnan nem, akkor a Mamma mia!-ban énekelte, táncolta magát a legnagyobb sztárok közé. Itt most egy pszichés problémákkal küzdő, kissé magányos lányt formál meg, Jillt, aki nővérével, Mollyval (Emily Wickersham) él együtt egy parkerdő közelében. Jill komoly traumán esett át, miután egy férfi korábban elrabolta, de a lánynak sikerült elszöknie. A történet szerint huszonnégy órája van mindössze, hogy megtalálja elrablóját, a sorozatgyilkost, aki most testvérét tartja fogva. A forgatókönyv azzal nehezíti a lány dolgát, hogy a rendőrség nem hisz neki, mivel ők korábban semmilyen nyomra nem bukkantak a lány elmondása alapján. Ettől lesz egyszerre üldöző és üldözött, ami alaposan fölpörgeti az eseményeket. Klasszikusan izgalmas felállás az igazáért egyedül küzdő hős, akit képzelgéssel bélyegez meg a külvilág, mert az igazát nem tudja bizonyítani.

2011. június 8. 18:43 - Amanda Seyfried az Elveszett c. filmben ©Amanda Seyfried az Elveszett c. filmben
Amanda Seyfried az Elveszett c. filmben

A rendező jól használta ki a huszonnégy órába sűrített fordulatos történetet. Lendületes, pergő jelenetek sorjáznak egymás után. A be-bevillanó flashback-től az üldözés atmoszférája még fenyegetőbbé válik az egyre fogyatkozó idővel arányosan. A végére is jut egy csavar, de érezzük, így is aprópénzzel fizetett a rendező. Heitor Dhalia felkészült és komolyan vette a lehetőséget, de félve nyúlt anyagához, így az csak egy ígéret maradt.

Az Elveszett egyetlen ember történetére koncentrál, így elbizonytalanodott, hogy a lányt a néző számára hogyan exponálja. A rendező úgy döntött, elég, ha Jill elrablási történetét „csak” a rendőrség nem hiszi el, és a környezete is kétkedve fogadja. Részemről viszont nagyon rendben lett volna, ha engem is bizonytalanságban tart a történet. A film akkor lett volna valóban izgalmas, ha a végkifejletig titkolja a lány szavahihetőségét. Mert valljuk be, a hollywoodi produkciók kimenetele sosem kétesélyes. Még Hitchcock-nál is helyreáll a világrend az end felirat előtt, de addig!

Esetünkben a rendező is kísérletezett, hogy bevonja ebbe a bizalmi a „játékba”a nézőt, ahogyan a nagy előd tette. Hiszen a lányt úgy állítja be, akár ő is kitalálhatta a saját történetét, mivel nyomozása során szerfölött fantáziadús sztorikat eszel ki azok számára, akiktől információt remél. Különösnek tűnő viselkedésére csak ráerősít, hogy szakemberek bizonygatják a lány labilitását, amit ő is hitelesíteni látszik néhol agresszív viselkedésével és nyugtatóival. Mindez viszont sokkal komolyabban is kikezdhette volna a befogadói bizalmat. Nem tudta megteremteni a lány alakja körül a „valódi”, vagyis a nézői kétkedés burkát. Izgalom és komolyabb feszültség helyett maradt a csöndes szurkolás. Sajnos, egy percre sem hagyott el minket a kétely a lány igazát illetően, végig hittünk az angyali szemeknek.

A hatóság bizalmatlansága is dramaturgiai hiányról árulkodik, hiszen nem Jill az egyetlen lány, aki eltűnt az utóbbi néhány évben, bizonyítandó, képük ott függ a gyilkos rejtekhelyén. Az eltűnt és keresett lányokról a rendőrségnek ne lett volna tudomása? Elég egy-két kattintás egy keresőprogramban, és az „elveszett” lányok bizonyíthatnák nekik, hogy a sértett igazat beszél.

Nehéz megvonni a mérleget egy jól induló filmet látva egy különleges szépségű és különös viselkedésű lánnyal a középpontban. A rendező megtorpant, hogy mélyebbre menjen történetében. Felületet karcolt, még csak nem is szisszentünk. Illedelmesen viselkedett és megkímélt minket egy jóféle borzongástól és némi tanulságtól.

Amanda Seyfried jól vizsgázik az áldozat és az üldöző szerepében. A rendezői utasításokat megbízhatóan teljesíti. A rendező, ha később bátrabban nekifut, nos, az ipari tanulóból akár mester is lehet. Bár az álomgyárban iparosnak lenni sem rossz.

6/10 pont

Elveszett (Gone) - színes, feliratos, amerikai thriller, 95 perc, 2012.
Korhatár besorolás: a megtekintés tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Heitor Dhalia
Szereplők: Amanda Seyfried (Jill), Emily Wickersham (Molly)