Az Amor Towles népszerű regénye alapján készült minisorozat Ewan McGregor főszereplésével április 18-tól érhető el – kizárólag a SkyShowtime-on, rögtön három résszel.
Biztos mindenki emlékszik arra, hogyan születik meg a 2006-os Casino Royale végén az új 007-es kezében egy hangtompítós HK UMP-9-cel, ahogy fogai között határozottan – és már kissé csibészesen – dörmögi a védjeggyé vált megerősítő bemutatkozást a lábai előtt kúszó-mászó Mr. White-nak. Felejthetetlen.
A következő résznek stílusában ott kellett volna folytatódnia, ahol Martin Campbell abbahagyta, de Marc Forster a Quantum csendjében ennek ellenére inkább visszatért a Casino Royale első felében még domináló agresszívebb, mindent ököllel megoldó, szájzáras tarológéphez, figyelmen kívül hagyva a végére oly szépen felvezetett már simulékonyabb Bond-ot.
©Acélkék szemek
Acélkék szemek
A 007 – Skyfall megpróbálja ez utóbbi simulékonyság irányába jobban eltolni az egészet, de éppen csak hogy engedi belekóstolni ügynökét a mandzsettagomb-igazítós elegánsabb stílusba, a lazább túlélésre kódolt nemtörődömségbe, máris szinte nyugdíjba küldi, azt állítva, hogy ügynökünk egy régimódi, nyikorgó hidegháborús gépezet.
Azért, bevallom, ez kicsit fájt nekem. Ha csak a bennem rejlő kényes és kegyetlenül őszinte nézőt veszem figyelembe, két dolog van, amit nem igazán találok érdekesnek – de legalábbis nehezen kivitelezhetőnek gondolok – James Bonddal kapcsolatban, hogy milyen lesz nyugdíjas éveihez közeledve és hogy milyen volt gyerekkora. Na most, a Skyfall mindkettőbe belenyúl egy kicsit – mégha a nyugdíjazás az MI6-nél valószínűleg totál el is tér az átlagostól –, és ezzel az egésznek ad egy teljesen, számomra idegen színezetet.
©Bond-lány I.
Bond-lány I.
Pedig Daniel Craig 007-se egyáltalán nem öreg, pusztán kapott egy rosszul talált lövést, aki duzzogva a hosszas, szesszel történő belső fertőtlenítést, mint öngyógyítás módszerét választja. Lehet, ragadt rá valami a szovjetektől, ki tudja. Igen, Craig Bondjában eltérően az eddigiektől van valami önpusztító jellegű is, sebesülései maradandóbbaknak tűnnek, hideg acélos tekintetét mintha blöffölné saját magának is. Keservesen növesztett páncélján gyorsan átlátunk, mert valahogy az összes Bond közül az ő ügyei a leginkább személyesen érintettek.
Nem baj, hogy van benne egy kis backstory, hogy ez nem “csak” egy világmegmentő küldetés, világuralomra törő milliomos üzletemberek és kattant, magas beosztású katonai személyek visszaparancsolása a pokolba. Kell egy kis személyes érintettség, egy szoknya, egy szempár, ami Bondot lázba hozza, de azért nem üti ki, ami fejfájást okoz neki, de nem leckézteti meg. Tudjuk, hogy működik a kevesebb több elve, mert már egyszer bejött. Emlékszünk például az Aranyszemben Bond igazi ellenfelére, emlékszünk az árvaságukra és gyermekkorukra tett utalásokra, és emlékszünk a T-55-ös tank vezetése során elegánsan kivitelezett nyakkendő igazításra.
©Bond-lány II.
Bond-lány II.
Rendben. És most tegyük fel a kérdést: vajon tényleg ez lenne a jó új irány? A látványos akciójelenetek, hiper-szuper csúcstechnológia megvillantása és a fizikai törvények szórakoztató és sikkes kifordítása közepette mi a világ ötödjére módosított Bondját olyannak képzeljük, aki ennyire magára veszi, hogy bekapott egy friendly fire-t, aki ennyire nehezményezi felettese döntését, aki valójában belül ennyire sebezhető? Ugyan már James! Ez Bond.
7.5/10 pont
007 – Skyfall (Skyfall) – színes, magyarul beszélő, angol-amerikai akciófilm, 143 perc, 2012
Korhatár besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
Rendező: Sam Mendes
Szereplők: Daniel Craig, Judi Dench, Javier Bardem, Ralph Fiennes, Naomie Harris, Bérénice Marlohe, Ben Whishaw
