Nincs Internet, sem TV, VHS, DVD, 3D,... Ezeket még bőven nem találták fel. A hatalmas, nyirkos hálóhelységeket, a titkos járatokat bújtató könyvtárszobákat is gyertya-rengetegek, olajlámpák világítják meg. Az ember ez idő tájt életét sokkal inkább a természet törvényeihez igazította, idomult hozzá és csodálta, mégis talán még sosem vágyott jobban arra, hogy birtokba vehesse és irányítani tudja.

Homályosak az emlékeim a Jancsi és Juliskáról. Gyerek fejjel nem igazán tudtam hova tenni, azon túl, hogy bebizonyosodott, nem minden öreg néni jóságos, és a hajlott hát, a bibircsók és a síron túli hang, azaz fülfájdító banyarikácsolás rossz előjelnek számítanak. Pedig az a sok-sok finomság!

A történet kb. ott folytatódik, ahol a negyedik rész abbamaradt, megspékelve egy kis dejavu érzéssel, hiszen Alice megint a földön fekve, az Umbrella egyik épületében tér magához. Ebből talán arra következtethetünk, hogy Paul W.S. Anderson, aki természetesen még mindig a film rendezője (na meg Milla Jovovich férje) kezd kifogyni az ötletekből, de az is lehet, hogy csak egy kis nosztalgiát akart belecsempészni. Nem tudom... Ahogyan azt sem, hogy hány bőrt lehet még lehúzni a Resident Evil sorozatról, ami lassan tényleggé azzá válik. A baj csak az, hogy egy egy epizód között egy-két év is eltelik.

Azon gondolkoztam, mostanság milyen meggondolásból készítenek el egy ilyen témájú horrort. Vajon tényleg arra alapoznak, hogy vannak, akik még nem láttak – vagy nem eleget – ördögűzős filmet, és esetleg az 1973-as verzió is kimaradt életükből?

Eléggé félve ültem be a moziba, na nem azért, mert egy horrorfilmre mentem, hanem, mert bohócok (is) a főszereplők. Én ugyanis gyerekkorom óta tartok (vagy legalábbis irtózok) a bohócoktól. Őszintén szólva ez az alkotás sem hozta őket közelebb a szívemhez, sőt...