Miközben nézem az Egy boltkóros naplója című filmet folyton azon jár az eszem, hogy Amerikában valóban létezik-e a boltkóros kifejezés (shopaholic) és mekkora lehet ez a réteg, akiknek a vásárlás az élete. Ez a film ugyanis nekik szól és egy nagy biztatás számukra, hogy több ezer dolláros tartozás után is ki lehet mászni a csávából, sőt még egy álom pasi is jöhet.

Rune Denstad Langlo norvég filmrendező az Észak című első nagyjátékfilmjében nem keringet nagy álmokat. Egy aktuális témát dolgoz fel, de azt érthetően, valósághűen, néha viccesen és legfőképp reményt adóan.

Rendőrünket azzal büntetik, hogy Koppenhágából átpakolják a világ végén lévő kisvárosba. Azt hiszi, hogy ennél unalmasabb állást nem is kaphatott volna, aztán természetesen kiderül, hogy semmi sem az aminek látszik, a felszín alatt ott egy második valóság, félelmetes titkot rejtenek az ódon házak, a helyiek élete egy másik dimenzió, magányos hősünknek egyedül kell szembeszállni az ismeretlennel, az élet és a lét fontos kérdéseire keresi a választ… De mégis jó a film.