A lovag, a magányos lovas a „ködlovagokként” emlegetett írónemzedék novelláinak emblematikus alakja. A „ködlovagoknak” nevezett írók nem voltak soha divatosak, mégis ők voltak azok, akik egyéniségük, belső mélységeik, érzékenységük kifejezésével eljutottak odáig, hogy megfogalmazzák: „…az elbeszélő művészet valódi súlya (…) nem azon van, amit mondunk, és ami alapjában véve igen véges, hanem azon, hogy hogyan mondjuk, ami viszont végtelen.”