2018. június 20. - szerda

13. fejezet | 2004. február 4.

Marcel Beyer 1965-ben született a Baden-Württemberg tartománybeli Tailfingenben, jelenleg Drezdában él. Korábban megjelent regényei: Das Menschenfleisch (Az emberhús, Suhrkamp 1991), Flughunde (Repülőkutyák, Suhrkamp 1995), Spione (Kémek, DuMont 2000). Könyvei számos díjat nyertek és sok nyelvre lefordították őket.

Szintetizátor, lábdob, aprópénz, nyomorszag. Kopogós cipőben anya és fia menekül a városi délután boldogtalanabb mozzanatai elől.
Ám ez a kapucnis, kíváncsi kisgyerek erőlködik, hogy édesanyja sürgető lépteit és szavait állva a koszos utcán maradhasson, és megértsen valamit. A fekete köpenyes, összegubódzott, púpos hátú öreg néninek ránctalan, eres férfikeze van, olyan fiatalos! Hajlékony, életerős srác. Jól tűri a monotonitást, magas az ingerküszöbe. Villámgyors mozdulatokkal bújtatja vissza arcát az óriási, fekete kendőbe; ne lássa senki. De főleg ő ne lásson. Felismeréseket, igazi rácsodálkozást, egy őszinte gyerek gyanakvó, kétségbeesett szemeit: senki sem az, akinek mutatja magát?

2010. május 28-án ünnepeltük Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulóját.
Ajánlataim: Olvasd el egy novelláját, egy könyvét! ...

A műemléki világnapot – április 18-át - az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik világszerte.

Ősszel történt, hogy sokat olvasó kamasz fiam véleményt mondott a könyveinkről:
- Annyira nagyra vagy vele – mutatott a könyves-szekrényünkre – de nincs benne semmi jó könyv!

 „Gyalogolni jó!” – írta, mondta Móricz. Fordítom át az író szavait „Olvasni jó”-ra, bár biztosan rengeteg nagy ember szebben, jobban, frappánsabban már megállapította ezt. Olvasni jó – szeretnék még jó sokat olvasni, jó olvasást kívánni Mindenkinek!