2019. január 16. - szerda

A műemléki világnapot – április 18-át - az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik világszerte.

Ősszel történt, hogy sokat olvasó kamasz fiam véleményt mondott a könyveinkről:
- Annyira nagyra vagy vele – mutatott a könyves-szekrényünkre – de nincs benne semmi jó könyv!

 „Gyalogolni jó!” – írta, mondta Móricz. Fordítom át az író szavait „Olvasni jó”-ra, bár biztosan rengeteg nagy ember szebben, jobban, frappánsabban már megállapította ezt. Olvasni jó – szeretnék még jó sokat olvasni, jó olvasást kívánni Mindenkinek!

Szent András napjától számítjuk az adventet, de hát ki volt ő, mit tudunk róla?

A Kutya most múlt két éves. 6-7 hetes korában került hozzánk. Került? Ő volt a két évvel ezelőtti karácsonynak a fő ajándéka.

Egy pocsolyákkal fedett végtelen úttesten rohanok valami felé. Beterít az esőszőnyeg. Ja és meztelen vagyok. Csodálkozva veszem észre, hogy egyetlenegy szőrszál sem fedi testemet. Elfut a pillanatnyi sajnálkozás a testemet elfedő szőrréteg miatt, már egészen megszoktam. De a nagy rohanásban, nincs időm ilyesmin gondolkozni, szanaszét fröccsennek a tócsák botladozó lábam nyomán.

Elégedett vagy? Így tervezted, vagy inkább csak beletörődtél? Sodródtál, vagy legalább döntöttél néha? Így, vagy úgy! Érzed! Néha talán tényleg érzed, hogy bábuk vagyunk. Állítólag minden meg van írva a tenyerünkben. Vonalak, apró kis vágások a húsban futva, valamilyen meghatározott menetben. És ez a menet, eme kis húsvájatok szövevénye lenne az életünk? Megannyi év belesűrítve, ebbe a térképbe. A mi térképünk lenne? Útmutató ahhoz, amin úgysem tudsz változtatni?