Lezárult az utóbbi évek egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő film, a Twilight korszaka. Azt hiszem, hogy a siker egyik legnagyobb kulcsa, hogy elaglább annyi utálója van, mint amennyi rajongója. A sztori most természetesen ott folytatódik ahol az előző abba maradt, ám az meglepő (legalábbis számomra), hogy talán ez az epizód sikerült a legjobban (bár idén ez a film kapta a legtöbb Aranymálna díjat). Én a véleményemet a többi résszel összehasonlítva mondom, azokhoz képest ez egy izgalmasabb sztori, bár még mindig állítom, hogy jobb lett volna egyben hagyni a két epizódot. Kivételesen meg kell dicsérnem Kristen Stewart-ot, akinek arcán már legalább három-négy féle érzelem is leolvasható volt a közel két óra alatt, nála ez már hatalmas fejlődés.

Van egy mondás, mely szerint nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba. Nekem sikerült! Már az Alkonyat megnézése után megfogadtam, hogy nem nézem meg a többi részt. De nem tartottam be az ígéretem. Annak ellenére, hogy az Újhold tetszett, most a harmadik rész megnézése után megint csalódottan távoztam a moziból! Nagyon sok minden kimaradt a filmből, amik nagyon fontosak a történet megértése szempontjából. Megértem, hogy egy közel 600 oldalas könyvnek nem lehet minden részletét „feldolgozni”. De lehet, hogy más részeket kellett volna benne hagyni, mint amiket a film rendezője beletett!