Néha úgy érzem a magyar filmszakmában él egy közhely, miszerint egy művészfilmben a szereplőknek keveset kell beszélniük. Behelyezzük ezt még egy itthoni vidéki környezetbe és máris teljesen valósághűlten lesz. Ilyen az Apaföld című film is.

A hemzsegő amerikai filmek között kimondottan jó beülni az olyan rendezvényekre, mint a Magyar Filmszemle, ahol láthatjuk, létezik magyar filmgyártás.
Elsőként két dokumentumfilmet néztem meg, mert naivan azt gondoltam itt nincs lemaradásunk.

Az El Greco a krétai származású Spanyolországban világhírűvé vált festő életének főbb állomásait és festészetét bemutató film. Érdekes, izgalmas és a végén feszültséggel teli.

A kínai piacon utol lehet érni a legmenőbb audit egy kis BMX bicajjal, legalábbis Budapesten, ahol mindenki gulyást eszik és sört iszik - többek között ez derül ki a Szállító 3-ból, ahol az egyszemélyes hadsereg Jason Statham a verekedések végére megszabadul a ruháitól, mert azzal fojtja meg az ellent. Ahogy a korábbi részekben is.

Mi lesz akkor, ha gondolkodás nélkül mindenre rávágjuk, hogy "igen"? Elég sok lehetőség elképzelhető, az egyikben emiatt lábalnánk ki a három éves depresszióból, jönnénk össze életünk szerelmével, esnénk fogságba az FBI irodájában és kapnánk nagyon jól fizető állást. Ezt a verziót mutatja be az Igenember című film Jim Carrey főszereplésével.

A sajtóban Titanic 2 címmel beharangozott Szabadság útjaiban se a történet, se a műfaj nem hasonlít a régi klasszikusra, mindössze a két főszereplő a régi.

Walt Disney legújabb animációs filmjében megfelelően vegyülnek a klasszikus Disney elemek a modern Pixar animációdús jeleneteivel, amely egy Volt nevű szuperkutya kalandjairól szól, ahogy megismerkedik az átlagos világgal.