Ha valaki azt gondolná, hogy az összes svéd dúsgazdag és magas életszínvonalon él, hát csalódást kell okoznom.

Svédország egyik külvárosában 4 fiatal életébe tekinthetünk bele, ami valamilyen úton-módon végül összefonódik.
Kim - aki a neve ellenére fiú - most jött ki a börtönből. Ezúttal próbálja kerülni a bajt. Munkát vállal, de apja aki egy helyi rosszfiú ezt nem nézi jó szemmel. Fiát küzdelemre sőt inkább agresszióra nevelte. Nem csoda ha Kim most is ideje nagy részét gyúrással tölti. Haverja Jesper egy buszban lakik és a napi betevőt videosztriptízzel keresi.
Suzanne pedig rúdtáncosnak szeretne menni egy helyi bárba, ezért otthon szobájában gyakorol. Anyja pedig lakbért követel tőle. Valamint ott van Ylva, aki mindezek teljes ellentéte. Jó-kislány, édesapja pap egy gyülekezetben, ami inkább hasonít egy szektára. Így szegény lányt hiába hajtja a szexuális kíváncsiság, azt szülei tanácsára teljesen elfojtja , ami ezek után egész eltorzult módon tör elő. Azaz nem próbál megismerkedni egy normális sráccal, hanem azonnal letámadja a sztriptíztáncos Jespert.
Milyen kilátások ezek?

Egy napon azonban Kim felett összegyűlnek a felhők. A barátnője otthagyja, állását elveszti és az események elkezdenek pörögni, Kim elindul a lejtőn míg meg nem áll a tragikus végkifejletnél a saját maga ásott gödörben, magával rántva mindenkit.

A történet igaz sztori alapján született. A 2 fiatal rendező, akik a környéken nőttek fel, olyan alaposan körüljárták a témát, hogy szinte dokumentum film jellegű.
Ha másra nem hát arra jó ez a film, hogy lássuk a gazdag Svédországban is vannak szegény és kilátások nélkül élő emberek, amihez ha egy rossz nevelés társul garantált a kudarc. Azaz arra próbál utalni, hogy valamennyire a szülők felelőssége, ha a gyerekek elcseszik az életüket. Viszont ez a teljes kilátástalanság annyira nyomasztó, hogy a filmet maximum szociológusoknak ajánlom.

2/10 pont

Vadember (Odjuret) - színes, svéd filmdráma, 90 perc, 2011
Rendező: Emil Larsson, Martin Jern