Ha már az imént cikkeztem a tavalyi év Legjobb női főszereplőjéről, akkor jöjjön az idei Oscar győztes, Jennifer Lawrence. Szegényke a gálán megbotlott, amikor a szobrocskát akarta átvenni, de karrierjében eddig nem tudott hibázni a mindössze 22 éves lány. Már első komolyabb szerepéért is Oscarra jelölték (Winter's Bone), aztán feltűnt az Éhezők viadalában, most pedig besöpört egy Oscart, és nem is méltatlanul. Számomra az egyik legjobb film, amit az utóbbi min. fél évben láttam, bárkinek merem ajánlani.

Ha Bradley Cooperért eddig mondjuk nők százezrei, milliói (nem tudom) voltak oda, akkor mostanra ez a szám csak folyamatosan emelkedik, és ki tudja hol a határ? Hát miért csinálod ezt velünk, Bradley? Az utóbbi idők egyik legjobb filmje, legalábbis szerintem. Szinte kivétel nélkül minden szereplőt ki kell emelnem, de főleg Bradley Coopert, Jennifer Lawrence-t és Robrt De Nirot, akik valami elképesztőt művelnek 120 percen keresztül. Egyébként mindhármójukat, továbbá Jacki Weavert is Oscarra jelölték, na meg persze magát a filmet. A díjat valószínűleg nem nyeri el, de aki megnézi az csak nyerhet vele. A dramedy műfaj egy új gyöngyszeme ez, az a tipikus sírva nevetős, mint 2011-ben (nekem) a Fifti-fifti volt. Bradley és Jennifer valami félelmetes módon, elképesztő lazasággal és abszolút hitelességgel adják az őrültet.

Először nem tudtam elképzelni hogyan alkot majd hiteles párost a nálam is fiatalabb Jennifer Lawrence és a nála jó 15 évvel idősebb Bradley Cooper, de nem volt gond. Nem tudtam, hogyan bújik majd egy huszonéves lány a férjét gyászoló özvegy szerepébe, de nem volt gond. Nem tudtam, hogyan állja meg a helyét az inkább vicces figuraként ismert Bradley egy drámában, még akkor is, ha az csak egy ún dramedy (drama+comedy), de nem volt gond. 

A Napos oldal szól gyászról, továbblépésről, túlélésről, sorsszerűségről, na meg persze pszichés problémákról, úgy mint a bipoláris személyiségzavar vagy a kényszerbetegség (OCD). A főszereplő, Pat (Bradley Cooper) előbbivel küszködik, ami nagyjából annyit tesz, hogy egyszer nagyon boldog és pörög ezerrel, egyszer pedig nagyon lent van...  Szóval most éppen eléggé lent van, mivel a felesége megcsalta ő pedig rajtakapta és a férfit háááát szinte agyonverte, így nyolc hónapot tölt a pszichiátrián, így persze a munkáját is elveszíti. Most édesanyja (Jacki Weaver) hazahozza a kórházból, de a visszailleszkedés, ráadásul a szülői házba nem megy könnyen. Főleg, hogy Pat azt is a fejébe vette, hogy visszaszerzi nejét, nemcsak hogy fejébe vette, hanem mindent ennek szentel.

Tényleg elképesztő dolgokat művel, nincs tekintettel idős szüleire sem, akár az éjszaka közepén is felébreszti őket, ha valami (számára) fontosat akar mondani. Az anyjának elég nagy türelme van, de az apja szintén elég fura figura, szinte biztos, hogy ő se százas, minimum elkönyvelhető neki kényszerbetegség (lásd a meccs körüli megszokások, vagy a borítékos eset), de dühkitörései is vannak, és talán indulatkezelési problémái is. A kényszere mondjuk nem akkora, mint Jack Nicholson-nak a Lesz ez még így se című dramedyben, de valami hasonló...

Beszéljünk egy kicsit a másik szereplőnkről, Tiffanyról, akit ugye Jennifer Lawrence alakít. Az kb első pillantásra látszik, hogy valami vele sem stimmel, talán egy kicsit félelmetesnek is tűnhet. Az ok, hogy a férje halála lesújtja, de az biztos, hogy ezt a tragédiát valami nagyon sajátos módon próbálja feldolgozni. Furcsa csaj, furcsa szokásokkal, és elsőre egyáltalán nem passzol össze Pat-el, de ha jobban megnézzük... Na de ne siessünk ennyire előre, kezdetben nem akarnak egymástól semmit, hiszen mindketten házasok, sőt a lány azt is felajánlja, hogy segít visszaszerezni Pat nejét. De cserébe ő is kér valamit, méghozzá egy táncot. Igen, jól olvastátok. Tiffany szeretne fellépni egy táncversenyen, és arra kéri Pat-et, hogy legyen a partnere. Nagyon vicces jelentek következnek, Bradley Cooper táncosként egyszerűen imádnivaló, és külön felhívnám a figyelmet a "nagy jelenet" próbájára, na meg persze a végső táncra. Lawrence egyébként a filmmel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy attól nem ijedt meg, hogy a szerep kedvéért fogynia kell, de attól már igen, hogy táncolnia kelljen. Elmondása szerint sokáig ha megnézte a filmet mindig becsukta a szemét a táncos részeknél, hát nem kellett volna, mert igazából szerintem azokban a részekben úgyis elvonja a figyelmet Cooper botladozása és elképesztően vicces famozgása.

A rendező, David O. Russel a főszereplők helyébe Anne Hathawayt és Mark Wahlberget képzelte el, de végül egyikük sem tudta elvállalni a szerepet, így kapta meg Cooper és Lawrence, utóbbi pedig annyira kedveli a rendező munkásságát, hogy a forgatókönyv elolvasása nélkül aláírta a szerződést. Szerencsére :) Egyébként a filmet nemcsak nyolc (!) Oscarra, hanem rengeteg filmes és nívós díjra is jelölték és néhányat be is tudott váltani, így a BAFTA-n a legjobb adaptált forgatókönyvért járó elismerést kapta meg, Lawrence pedig a Golden Globe-ot Legjobb női főszereplő (vígjáték, zenés kategóriában).

Összességében egy nagyon jó filmet láttam, és a 120 percben egy cseppet se unatkoztam, így merem ajánlani a filmet igazából bárkinek, mondjuk elsősorban a dramedy műfaj, Jennifer Lawrence vagy Bradley Cooper rajongóinak és azoknak, akik hisznek a "napos oldal" létezésében. Na és tegyünk még említést két mellékszereplőről, Tiffany testvérét Julia Stiles alakítja, aki ismerős lehet többek között a Dexter ötödik évadából, illetve a Szívem érted rapesből, vagy a 10 dolog amit utálok benned című filmből. Pat dilis barátját pedig Chris Tucker alakítja.

9/10 pont

Napos oldal (Silver Linings Playbook) - színes, feliratos, amerikai vígjáték, 122 perc, 2012
Korhatár besorolás: 16 éven alulaik számára nem ajánlott

Rendezte: David O Russel
Szereplők: Jennifer Lawrence, Bradley Cooper, Robert de Niro, Jacki Weaver, Chris Tucker, Julia Stiles