Újra Random Mozikalandra hív a Cinema City: egy olyan vetítésre, ahol a film címe titok. A program tavalyi sikere után idén télen országszerte, a hálózat bármely mozijába jegyet válthatunk február 19-én, az egy időben vetített meglepetésfilmre. A lepel csak akkor hullik le a titokról, amikor az első kockák megjelennek a vásznon.
Az alaphelyzet: meghal a már idősebb, de évek óta zavarodott állapotban levő matematikus, aki huszonévesen hírnevet szerzett a szakterületén – és megjelenik egy újabb zseni, aki a szerelem segítségével is talán hírnevet tud magának szerezni.
A matematikus apa temetésére hazautazik a nagyobbik lánya, aki valami olyan megjegyzést tesz, hogy „éppen jókor halt meg” az apjuk. Nem cinikus, nem kegyelemsértő a megjegyzés – racionálisnak tűnik, bár hiányérzetet okozhat a nézőben, mert a miértre nem kapunk választ. Miért éppen jókor? Szenvedett az apjuk vagy a lányainak volt már nagy teher? Vagy?
A New Workban élő Claire és húga, Catherine közötti beszélgetésekből csak az apjuk betegségének 4 évéről kapunk némi képet. Claire pénzügyileg támogatta apját és családját, megküzdött a mostani jó állásáért, éppen házasságkötés előtt áll. Catherine pedig otthon maradt, nem engedte, hogy apja intézetbe kerüljön. Ennek azonban az is az ára volt, hogy saját egyetemi tanulmányait abba kellett hagynia.
Mit kaptak örökségül? Claire valószínűleg a gyors számolási készséget és talán a logikus gondolkodást, amit nem a matematika tudományában, hanem az életbe maradás és a jobban élés területén hasznosít.
Catherine bár többet, de nehezebbet örökölt: az apja zsenijét és nagy valószínűséggel az apja lelki instabilitását is.
Tom, aki az apa egyik utolsó tanítványa, át akarja nézni tanárának összes jegyzetét, amit az elmúlt négy évben, a betegsége alatt írt a matematikus. Hátha talál valamit, valami olyan dolgot, amit még a zseniális tudós „felfedezett” és lehetne publikálni. Catherine állítja, ilyen nincs, de átad egy jegyzetfüzetet, amiben egy fantasztikus új dolog, új matematikai bizonyítás van levezetve.
Claire és Tom – aki időközben Catherine-nel érzelmi kapcsolatba került – ledöbbennek, mert Catherine azt állítja, hogy ez a bizonyítás az ő munkája. Claire bizonyítékot akar, hogy ez az igazság, de igazából fontosabb lenne számára Catherine-t stabilabb környezetbe helyezni, maga mellett tudni, orvosi véleményt kérni róla. Hogy Tom mit akar? Döntsék el, ha megnézték a darabot!
Az utolsó jelenet Catherine és Tom kettősét mutatja. Igazi romantika. Jó, hogy itt és így fejeződik be a darab. Bár Rómeót és Júliát nagyon sajnáljuk – de az ő történetük a halálukkal kerek és így hirdeti a szerelem nagyságát. Catherine és Tom élete nem tudhatjuk, hogyan folytatódik/folytatódna – és ezen agyalhatunk, de jobb, ha örülünk és a darab végén újra rácsodálkozunk a szerelem nagyságára!
Nekem tetszett az előadás, a díszlet a darabhoz illő. A lényeg, a szereplők: mind a négy színész alakítása meggyőző és élvezetes volt!
Catherine, a fiatalabb lány: Szász Júlia
Robert (az apa, a matematikus professzor): Horváth Lajos Ottó
Claire, az idősebb lány: Balla Eszter
Tom, a professzor tanítványa: Puskás Dávid
Rendező: Puskás Tamás
