A feleségemnek megmutattam az előzetest, és közölte, hogy őt ez nem érdekli, és szerinte nekem sem fog tetszeni. Ettől függetlenül elmentem megnézni, hogy aztán bebizonyosodjon: megint a nejemnek volt igaza.

A plakáton és szóróanyagokon műfajként felfoghatónak „zenés rajcsúr” szerepel, ami igazán ötletes megfogalmazásnak tűnik. Mert mi is: vígjáték, görbe tükör, szatíra? Mindenesetre valami, amin nevetni lehet – bár hogy miért, nem mindegy.




























