Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.

Mit jelent nekem a viasz-mosolyú Paris Hilton vagy az édes élettől kissé pisla tekintetű Lindsay Lohan, netán a kifogástalan megjelenésű Orlando Bloom? Semmit. És ha nyeretlen kamasz lennék? Nem tudom, csak Alain Delon képére emlékszem a falamon, amire egy elborult pillanatomban csókot nyomtam. Tehát arra igenis jól emlékszem, hogy lehet rajongani valakiért. A filmjeiért is, A párducért, a Rocco és fivéreiért, és a Zorroért is totál odavoltam. Egy serdülő lélek megszállottan keresi példaképeit.
























