2017. december 17. - vasárnap

Lopom a sztárom – Celebet vegyenek!

Kinyomtatom...
Jelenet a Lopom a sztárom c. filmből

Mit jelent nekem a viasz-mosolyú Paris Hilton vagy az édes élettől kissé pisla tekintetű Lindsay Lohan, netán a kifogástalan megjelenésű Orlando Bloom? Semmit. És ha nyeretlen kamasz lennék? Nem tudom, csak Alain Delon képére emlékszem a falamon, amire egy elborult pillanatomban csókot nyomtam. Tehát arra igenis jól emlékszem, hogy lehet rajongani valakiért. A filmjeiért is, A párducért, a Rocco és fivéreiért, és a Zorroért is totál odavoltam. Egy serdülő lélek megszállottan keresi példaképeit. 

Sofia Coppola magyarul Lopom a sztárom címmel a hazai mozikba kerülő legújabb filmjében egy fiatal, még érettségin innen lévő, baráti társaság is keres, de árcéduláknál és márkacímkéknél nem talál többet a fent említett amerikai filmsztároknál, de leginkább parti-arcoknál, akikhez betörnek. A rendező e banda hollywoodi zűrös mindennapjait rögzítette fájdalmasan kevés sikerrel.

Egy jómódú, főleg lányokból álló grupp tagjai a fent említett amerikai „ünnepeltek” villáiból elemelnek több millió dolláros értékben ékszereket, ruhákat, cipőket, mindenféle csecsebecsét, majd zsákmányukat értékesítik. Előtte persze vidáman fényképezkednek a náluk sokkal okosabb telefonjukkal a partikon, és posztolják ki a világhálón aktuális szerzeményükkel önnön oktondiságukat.

A megtörtént eseményről 2009-ben világszerte beszámoltak. Hozzám nem jutott el annak idején a hír, talán mert az eset hírértéke nem érte el ingerküszöbömet, és a film megtekintése után is elég érdektelennek tűnik, hogy néhány bekokainozott fiatal hogyan rohan a vesztébe, mert jó bulinak tartja, hogy meglopja kedvenceit.

A sztori persze ugyanennyire szól a média figyelméről, a globálisan „nyitott” életekről. Az ismertebb emberek szokásai, tartózkodási helyük, mint egy város utcái a Google Maps-en, tökéletesen lekövethetőek. Ők ezt nem bánják, sőt házuk ajtaját nyitva hagyják, de a kulcsot legalábbis a lábtörlő alatt felejtik. Nyitott élet, nyitott ház a jelszavuk. Valószínűleg nem hallottak még a Manson-bandáról. Talán Roman Polanski két filmes mesterkurzus között róluk is mondana néhány szót.

A történet viszont megmozgatta a rendező fantáziáját, mármint a fiatalok markecolása, és filmet rendezett belőle. Előtte viszont elfelejtette jól megírni, izgalmas dramaturgiai ívre felfűzni a korabeli sajtóból és vallomásokból rekonstruálható eseménysorozatot. Így maradt a betörések képileg rögzített láncolata, és bizony már a harmadiknál elunjuk magunkat, és ránk telepszik a Kalifornia-spleen, és testünk kezd hasonló tüneteket produkálni, mint Woody Allené az Annie Hall-ban, miután átlépte az állam határát.

Taissa Farmiga és Emma Watson a Lopom a sztárom c. filmbenTaissa Farmiga és Emma Watson a Lopom a sztárom c. filmben

Talán az a legnagyobb probléma Coppola filmjével, hogy megmaradt a női magazinok kényelmessé egyszerűsített világlátásán, ásító felszínességén. Próbálkozása papírízű, és meg sem kísérelte az események okait kideríteni és mélységet adni a valójában szomorú jelenségnek. Igazságtalan vagyok, mert két ízben próbálkozott. A banda fiútagja (Israel Boussard) a leleplezés után mesél „hányatott” gyerekkoráról, ami annyit jelent, hogy elfelejtett iskolába járni, így tetemes igazolatlan órát gyűjtött be. És? A másik „oknyomozás” csak azért sikerültebb, mert ott megcsillan Sofia Coppola humorérzéke, amit nagyon megszerettünk az Elveszett jelentésben. A jelenetben az egyik tolvaj lány (Emma Watson) próbálja megmagyarázni sanyarú sorsát egy női magazin újságírójának. Az interjú során viszont a jelenlévő mama igyekszik magát és legújabb életfilozófiáját a Titkot exponálni, és tökéletesen megfeledkezik lánya helyzetéről, akit több éves börtön fenyeget. Amerika ezen fertálya láthatóan a drogok és a lelkeket boldogító szelleminek gondolt katyvaszok bűvöletében él, és veszíti el jobb sorsra érdemes gyermekeit.

A film történetét még érdektelenebbé teszik a hosszadalmasan rögzített jelenetek, amelyek nem találják a helyüket, unalmat és nem drámaiságok közvetítenek.

Egy jó szereposztással a vérszegény dramaturgia és a halovány vizuális megoldások ellenére még némileg megmenthető lett volna a film, de sajnos a csapatban Emma Watson a húzónév. Nos, ami éppen hogy elégséges volt a Harry Potter sorozatban színjátszás címén, az már a felnőtt moziban elégtelennek bizonyul. Míg, a filmben sokat emlegetett és meglopott, Lindsay Lohan valódi tehetséggel alakítja saját magát, addig Watson affektálássá silányítja a színészetet. A többiek sem tudják hozni egy kamaszlélek sokszínűségét átgondolt és bátor rendezői koncepció híján.

Sofia Coppola jól ismeri szűkebb hazája szociográfiai mikro és makro-klímáját, remekül tud a vásznon atmoszférát teremteni, lásd Elveszett jelentés, de Kalifornia talmi csillogása elvakítja amúgy érzékeny látásmódját. Talán majd legközelebb.

5/10 pont

Lopom a sztárom (The Bling Ring) - színes, feliratos, amerikai filmdráma, 95 perc, 2013
Korhatár besorolás: megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Rendező és forgatókönyvíró: Sofia Coppola
Szereplők: Katie Chang (Rebecca), Israel Broussard (Marc), Emma Watson (Nicki), Leslie Mann (Laurie), Taissa Farmiga (Sam)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

jelenet

5 kategóriában győzött a Lady Macbeth a Brit Független Filmek versenyén, valamint elnyerte a Fipresci-díjat az Európai Filmdíjak megmérettetésén.

plakát

Magyaországi bemutató: 2017. december 14.

plakát

Premier előtt már december 8-án vetítik a budapesti Pólus Moziban.