A filmbeli angol tanár megérkezik az iskola épülete elé, kissé szerencsétlennek tűnik, s ha az ember nincs képben, akkor furcsa lehet a kerítésről graffitit mosó ember, a bejárati kapu előtti fegyveres őrök – no és a robbanás, ami nem is olyan messze van, nemcsak a hangját halljuk, de a füstoszlopot is láthatjuk.
Szeretem, ha tele van a terem egy-egy előadás alkalmából. Így aztán nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sokan vagyunk a filmbemutatón. Most azt kérdezném, hogy ki hogy szeret filmet nézni, ha az valakiről, valamiről szól? Előtte már tájékozódik, vagy várja, hogy mi lesz? Hát én néha így, néha úgy.
