Hamarosan megjelenik Hegedűs István legújabb könyve, amelynek címe: Örök és elpusztíthatatlan.

"Gyermekkorom óta vonzódom a könyvekhez és a zenéhez; ez utóbbiból az angolszász eredetű beat, későbbiekben az ebből kinőtt rock ragadott magával. Az említett műfajok magyar nyúlványai a mai napig kedvenceimnek számítanak, s írói munkásságom kiemelt fontosságú területét is jelentik egyben. Első hivatalos írásaim a Radics Béla R.B. Emléktársaság fanzinjában, a Lazításban jelentek meg; a Társaság évekkel később - Török Ádám mellett - társelnökké választott. Magyarország első komoly, vezető szaklapja a Rockinform hozta el a kiteljesedést, számos interjúmmal, valamint egyéb szakmai jellegű írásaimmal a műfaj és annak prominensei közelébe kerülhettem. Innen egy merész ugrással jött - amelyre máig büszke vagyok - az egykori Magyar Nemzet (Magazin), később a Magyar Idők (Lugas), valamint a Music Média Magazin szaklap.
Legvérmesebb gyermekkori álmaimban sem mertem volna gondolni arra, hogy immár érett férfikorba lépve mikrofon-, illetve diktafonvégre kaphatom az Illés zenekar még élő tagjait, vagy, hogy együtt dolgozhatom a hardrock legpatinásabb zenekarával, a P. Mobillal, annak vezéregyéniségével, Schuster Lóránttal. És mindemellett menedzserként Török Adám ős- Minijével, valamint más, egyéb formációkkal. Mint ahogy azon sem merengtem annak idején, hogy Rockopédia címmel évekig saját rockzenei műsort szerkesztek és vezetek majd egy motorosoknak szóló internetes rádióadón; s hogy elkészülhet a Takáts Tamásról szóló életrajzi (Az első 50 év..), valamint ugyancsak a R Mobil munkásságát górcső alá vevő interjúkötetem (Mobilógia). S, amire végképp nem számítottam, hogy a Hangszeresek Országos Szövetsége 201 8-ban nekem ítéli az év rockzenei újságírójának járó Öröm a zene-díjat...  (Hegedűs István)

Már javában dúlt a Mi lesz veled rockzene? sorozat a Music Média internetes oldalon, amikor a Mr. Basary Group billentyűse, Magyari Bandi egy koncert után fölvetette, nem írnám-e meg személyes élményeim alapján a magyar beat/rockzene a kezdetektől egészen napjainkig tartó történetét. Elgondolkodtam. Ahogy lenni szokott, ilyenkor előkerül a mérleg, amelynek egyik serpenyőjében valóban ott a több évtizedes élményhalmaz, ugyanakkor nem tűnik-e mindez tolakodónak, netán szubjektívnek? Mennyire lehet általánosítani egy hatvanas évekbeli kamasz fiú életérzéseit, ízlésbeli zenei orientációját? Mennyire lehet tipikus, vagy épp ellenkezőleg, egyedi? Vajon feljogosítja-e ezt a hatvanas évekbeli kamasz fiút, aki élete javát zenei fogyasztóként (és nem előállítóként!) élte meg, s csupán az ötödik iksz felé közeledve - immár szakíróként, zenei közszolgaként - csöppen bele a rock and roll világába, hogy szerzőként közreadja élményeit, visszaemlékezését? Aki háttérszereplőként bizonyos körökben ismert ugyan, ám személyében semmiképp sem szeretne előtérbe tolakodni. Vajon sikerül-e szándéka szerint - az egyes szám első személyben elbeszélt történet ellenére is - háttérben maradni, hiszen szerzőként elsődleges célja a jelenség, a történések hiteles bemutatása…… S, hogy miért fontos a téma egyáltalán? A lassan hatvan éves műfaj mára kitermelte a maga emblematikus alakjait úgy az előadók, mint a háttéremberek, segítők vagy épp hátramozdítók tekintetében. Többen közülük - megérdemelten, vagy sem - Kossuth-díj, vagy egyéb magas rangú kitüntetések birtokosai lettek egyes „hősi” halottairól szobrot állítottak emléktáblát avattak, vagy éppen közterületet neveztek el. Relikviáikat, emlékeiket egy budapesti általános, egy nyitragerencséri P Mobil, valamint több tematikus rockmúzeum őrzi. Egyes intézményekben a rock tananyag lett, olyan is akadt, aki e témából írta doktori disszertációját. Tetszik, nem tetszik, mára a műfaj az egyetemes kultúra szerves, megkerülhetetlen része, amelyről a médiának és egyéb döntéshozó fórumoknak, szervezeteknek is illik tudomást vennie…..Hogy hol tart ma a rockzene Magyarországon? Ennek megítélését - akár az Örök és elpusztíthatatlan címet viselő kötetben olvasottak akár egyéni tapasztalatok alapján - az Olvasóra bízom. Remélem, a papírra vetett, megtörtént események, élmények szösszenetek illetve dokumentum jellegű interjúk segítenek eligazodni e kissé bonyolult, ám mégis szép - és e sorok írójának sokat jelentő - „szakma” útvesztőben! Ha mégsem, „segítségképpen” álljon itt egy-egy idézet olyan élvonalbeli zenei potentátoktól, akik életüket tették fel a rock műfajára:
„A rock őrök és elpusztíthatatlan” - Schuster Lóránt - saját gondolat valahol, valamikor a hetvenes évek végén." (részlet az előszóból)