December 9-én mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház a világhírű Ének az esőben című musicalt Szőcs Artur rendezésében.

A közkedvelt filmmusicalből készülő előadás igazi műfaji kavalkádot ígér: lesz ének és sztepptánc, néma- és hangosfilm, humor és szerelem - megannyi virtuóz és érzelmes betét. S ha a csaknem száz évvel ezelőtti hollywoodi történet esős égboltja a jelenünkbe is átnyúlik, a miskolci társulat játékától a zord idő is már-már napsütésnek tűnik.

Don Lockwood szerepében Bodoky Márkot és Rózsa Krisztiánt láthatja a közönség. Krisztiánt a nézők már láthatták jó néhány zenés-táncos előadásban, a Bál a Savoyban operettben pedig már a sztepptudását is megmutatta. Márk számára ez volt az első musical-főszerep, ami nem kevés megpróbáltatás elé állította a színművészt. – Hatalmas feladat volt ez nekem, minden teljesen új volt. Meg kellett küzdenem azzal, hogy egyszerre kell táncolni és énekelni, ráadásul a sztepptánc alapjait is el kellett sajátítani, majd betanulni a koreográfiákat. Minden nap gyakoroltunk, és…próbálunk úgy csinálni, mintha tudnánk szteppelni – meséli nevetve Bodoky Márk. Szerinte amellett, hogy bájos és szórakoztató a történet, vannak benne olyan témák is, melyekkel a mindennapokban is találkozhatunk. – A karrierben előkerülő válságok, a tehetség, annak kihasználása; ezek mind olyan témák, amik például engem is foglalkoztatnak – mondja a színművész.

Kathy Seldent Czvikker Lilla és Rudolf Szonja keltik életre a színpadon, akiknek szintén komoly sztepptánc-koreográfiákat kellett megtanulniuk. – Egy zenés darab technikailag mindig kihívást jelent. Mindent zenére csinálunk és nagyon oda kell figyelni az előadás ritmusára. De kihívást jelent még a sztepptáncok, koreográfiák betanulása, hogy pontosan ott és akkor koppanjon az a cipő, amikor kell. A főpróbahét első napjaiban vadiúj szteppcipőket kaptunk, amiket még mindig nem törtünk be teljesen. Mivel a próbafolyamat alatt nem ezekkel szteppeltünk, kellett egy-két próba ahhoz, hogy valamennyire megszokjuk őket. Aztán ott vannak még a folyamatosan változó díszletek, az ide-oda billenő és forgó színpad, és a rengeteg öltözés. Száz százalékosan kell koncentrálnunk a színpadon és a takarásban egyaránt ahhoz, hogy minden fennakadás nélkül menjen – avat be a részletekbe Czvikker Lilla. Szerinte ez az előadás egy klasszikus, amit mindenkinek látnia kell. – Jókedvet, derűt és boldogságot áraszt. Olyan a hangulata, „…mint egy beteljesült szerelem kellemes délutánja…” De ami a legfontosabb, hogy mindenki hihetetlenül sok munkát fektetett bele, és itt szeretném külön kiemelni azokat, akik életükben előszőr húztak fel szteppcipőt a lábukra és Hajdu Anita koreográfus segítségével, az időhiány ellenére is bravúrosan betanulták a koreográfiákat. Ez az előadás, Szőcs Artur rendezésében, egy igazi csapatmunka. Mi szerettük próbálni és reméljük, hogy a kedves nézőinknek is örömöt okoz majd – ajánlja az előadást a színművésznő.

– Azt hiszem, nekem csak nagy kihívások voltak benne. De ez jó. Szeretem az ilyeneket. Vagyis pont ez a lényeg abban, amit csinálunk, hogy sok kihívással találjuk szembe magunkat. Ilyen volt a sztepp és az ének is, meg persze maga a szerep. A szteppbe épphogy csak belekóstoltam az egyetemen, úgyhogy ez most nagy falat volt nekem. Itt a színházban, az első órán kaptam is egy kisebb sokkot, hogy hogyan is lesz ez... Aztán fokozatosan kitisztult a kép. Nyilván így is csak tapogatózom, de most már nagyon élvezem csinálni. Az éneklés számomra, főleg zenekarral, szintén kihívás. Nem sokszor csináltam ilyet...szóval nagyon sok volt az újdonság és a kihívás. Lesz miért izgulni – meséli Rudolf Szonja Kathy szerepéről. – Ez a darab kicsit megsimogatja a lelket, kicsit visszarepít a múltba, kicsit röhögtet. Egyszerűen melegséggel tölti el az embert, ha nézi... – összegzi a színművésznő.

Cosmo Brown megformálóiként Börcsök Olivért és Farkas Sándort köszöntheti a közönség. Börcsök Olivér is megemlíti, mekkora kihívás volt elsajátítani a sztepptánc alapjait, majd az arra épülő koreográfiákat. – Az az egyik nehézsége, hogy az ének és a sztepptánc nincs mindig szinkronban, ezért erre nagyon kellett figyelni. A többiek számára még a filmbetétek forgatása is nagy kihívás volt, hiszen többször mentek Lillafüredre felvenni a jeleneteket, vagy itt a színházban forgattak, ez nem kevés időt vett igénybe – mondja a színművész, aki hozzáteszi, meleg szívvel ajánlja az előadást. – Számomra az emberek közötti szeretet hatalmáról és az ember alkalmazkodóképességéről szól ez az előadás. Ha olyanok vesznek körül, akikkel jó civil és szakmai kapcsolatot ápolunk, akkor szinte bármilyen akadályt át tudunk lépni – mondja a színművész.

– A próbafolyamat nagyon intenzív és erőt próbáló volt, ugyanis nagyon rövid idő alatt kellett elsajátítani egy alap sztepptudást. Ezzel együtt rendkívül élvezetes volt ezzel foglalkozni. Valamint ismét találkozhattam alapvetően prózai színészként azzal a feladattal, hogy nehéz musical dalokat kell énekelni, táncolni, viszont a prózai jeleneteket is megfelelő minőségben el kell játszani. Bár kívülről ez egyszerűnek tűnhet, de véleményem szerint ez az egyik legnehezebb színészi feladat. Szépen tisztán énekelni, megfelelő ritmusban eltáncolni, és még el is játszani a szerepet. Ez nagy feladat volt! És mivel nehéz is, csak élvezni tudtam ezt a kihívást. Remélem, a nézőknek is megfelelő munkát sikerült elvégeznem. Majd megtudjuk a tapsból! – mondja Farkas Sándor. – Az előadást azzal a gondolattal tudnám ajánlani, hogy olyan nehéz világot élünk manapság! Az emberek tele vannak stresszel és kiszolgáltatottság-érzettel a világban történő események miatt. Ez az előadás viszont egy emelkedett, könnyed zenés vígjáték, tele szerelemmel. Talán segít ez a produkció a nézőnek kicsit ellazulni és felhőtlen szórakozást nyújtani egy kis időre, amely után könnyebbé válhatnak a hétköznapok – zárja gondolatait a színművész.

Lina Lamont hangján a miskolci előadásban Mészöly Anna és Nádasy Erika szólal meg. – Örömmel fogadtam, hogy egy olyan szerepet kaptam, amihez hasonlót korábban nem. A változatosságot nagyon szeretem és fontosnak is tartom, mert megújíthat. A furcsa hangú Lina Lamont a történet antihőse, megformálása kihívás volt számomra. Törekedtem rá, hogy őt is meg lehessen érteni, hiába elviselhetetlen és sötét bizonyos helyzetekben – avat be Mészöly Anna. – Azoknak ajánlom az előadást, akik szeretnének a hétköznapokból kilépve kikapcsolódni, és látni, hogyan esik bent az eső – mondja a színművésznő.

Nádasy Erika elmondta, nagyon meglepte, hogy megkapta ezt a szerepet. – Korban, valljuk be, én már nem tartok ott, ahol Lina Lamont szerepét osztogatják, de Szőcs Arturnál minden lehetséges! Kiélvezem, hogy olyan szerepet játszhatok, amilyen én egyáltalán nem vagyok, hálás vagyok, hogy kipróbálhattam magam egy „hisztérika” szerepében – meséli nevetve a színművésznő. – Nagyon sok színház bezárt vagy be fog zárni, mi rendkívül szerencsések vagyunk, hogy ennyi segítséggel és támogatással nyitva vagyunk, ezért arra buzdítanék mindenkit, hogy jöjjenek színházba! Szerintem pont jókor jött ez a darab: közelednek az ünnepek, ez pedig egy nagyon fényes, csillogó, pörgős előadás igazán jó zenével és táncokkal. Amikor még régen láttam ezt a filmet, azt éreztem, hogy én bizony tudok szteppelni, és úgy is mentem egész úton hazafelé a moziból. Biztos, hogy nem úgy, ahogy a filmben volt, de most, a kollégákat nézve visszajön ez az érzés, hogy istenem, de jó lenne, ha tudnék, és hogy ők mennyire ügyesek, hogy ilyen gyorsan megtanulták! – méltatja kollégáit Nádasy Erika.

Comden-Green-Freed-Brown: Ének az esőben - musical

Rendezte: Szőcs Artur

Az eredeti produkciót Maurice Rosenfield, Lois F. Rosenfield és a Cindy Pritzker, Inc. hozták létre.

Fordította: Bárány Ferenc

A színdarab bemutatását Magyarországon a Music Theatre International (Europe) és a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött megállapodás tette lehetővé.

Bővebb információ, szereposztás itt.

További előadások: december 10., 29., 29., 30., 30., 31.