Érzelmes, vicces és felemelő történet felelősségvállalásról, gyászról és családról.

Beth a család dédelgetett fekete báránya. Harmincegy éves, de úgy él, mintha még mindig tizennyolc lenne. Folyamatosan csak sodródik, nincs állandó munkahelye, imád kocsmázni, órákat görgeti a telefonját, és még mindig a szülei házában lakik. Egy nap azonban minden rosszra fordul. Imádott nővérét és sógorát baleset éri, Doug meghal, a testvére pedig kómába kerül. Két gyerekük, a kiskamasz Polly és a 3 éves Ted gyámságát rá hagyták – igaz, annak idején valószínűleg senki sem gondolta komolyan, hogy valaha szükség lehet erre.

Bár a kontrollmániás és tudálékos anyja felajánlja a segítségét, Beth eltökéli: mindent megtesz a gyerekek érdekében és összekapja magát, hogy amikor a nővére felébred, minden rendben legyen. Hamar rádöbben, hogy felnőttnek lenni nem is olyan egyszerű. Bevásárlás, bölcsődei jelszó, főzés, számlák, határidők, villanyóra leolvasás, mosás? Csupa rémisztő, bonyolult feladat. Még ijesztőbbé teszi mindezt egy gyászoló, dacos kamasz, aki nem akar közel engedni magához senkit, egy édes kisgyerek, aki az egészből szinte semmit nem ért, de csak a szülei fotójával tud elaludni, ráadásul Beth legjobb barátja egyre csak távolodik tőle, miután összejön valakivel.

Hogyan tudja egy szétszórt, kamaszlelkű nagynéni pótolni az elveszített családot? Hogyan higgyen magában, amikor senki más sem hisz benne? Vajon ezt is feladja, mint eddig minden mást?

Sarah Turner, a Sz@ranyu naplójában már bizonyította, mennyire szókimondó és vicces módon tud beszélni az anyaság árnyoldalairól. Ebben a regényében azt mutatja meg, milyen, ha valakinek derült égből szakad a nyakába az anyaság. Beth minden idegesítő tulajdonsága ellenére szerethető karakter, akinek fejlődését és felnövését vele együtt botladozzuk végig a Stepping up lapjain, miközben minden egyes szereplő a szívünkbe lopja magát. Megríkat és megnevettet egyszerre, és csodálatos módon mesél veszteségről, gyászról, felnövésről, szeretetről és újrakezdésről.

     „Elmentem, és vettem egy könnyezőpálmát és egy mustársárga bársonyhuzatú fotelt, hogy valamivel felnőttesebbé varázsoljam a gyerekszobámat, de amikor Jory segített nekem felújítani, a mennyezetet elfelejtettük kifesteni, és most, amikor az ágyamban fekszem, még mindig látom a régi ragasztónyomokat azon a helyen, ahova J poszterét raktam a Five-ból. J néhányszor majdnem szívbajt hozott rám, amikor az arcomra zuhant a mennyezetről az éjszaka közepén, de mindig visszaragasztottam, és évekig onnan bámult le rám azzal a vagány szemöldökpiercingjével. Gyorsan rákerestem a neten, és kiderült, hogy Jason Paul „J” Brown már negyvenkét éves. És az S Club Bradley-je is már majdnem negyven. Tényleg ideje lenne elköltöznöm otthonról.” (Idézet a kötetből)

Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.

Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki. 

Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmakacsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni. (Fülszöveg)

     „Emmy nem sokkal a baleset előtt küldött egy videót Pollyról és két barátnőjéről, amint egy TikTok-videóban táncolnak haspólóban és melegítőnadrágban. Mind a hárman úgy néztek ki, mint Sporty Spice, csak vastagabb szemöldökkel. Amikor megemlítettem, Polly még csak nem is tudta, ki az a Mel C, és ettől azonnal kilencvenhét évesnek éreztem magam.” (Idézet a kötetből)

Sarah Turner előző könyve a Sz@ranyu naplója. Devonban él férjével és három fiával. Mamablogja váratlan sikere óta főállású író. Nem kávézik, és nem szereti a cápás filmeket.

Eredeti cím: Stepping Up

Fordította: Farkas Veronika

Megjelenés: november 21.

Füles kartonált, 384 oldal