2018. július 18. - szerda

Szappanok durván - Hétköznapi pár

Kinyomtatom...
Ablak-jelenet

A zenecsatornák rongyosra játszott klipjét juttatja eszembe, csak ez nem vicces. Arról a klipről van szó, amelyikben a szereplők egymást megfertőzve speciálisan ugrálnak, figuráznak a lábukkal, továbbadják a kórt, és ettől mindjárt világvége hangulat terem. David Mackenzie mozijában is adott a fertőzés, adott a világvége is,csak a túlélési stratégia más. Hétköznapi pár. Dejavu nagyon.

Nem így képzeltük el a környezetismeret órán az érzékszerveket. Sem bujaság, sem szexualitás nem volt abban, mikor azt mondták nyelv vagy ízlelés; fül, vagy hallás.
Titkos kór sem volt tán, ami ellen harcolni kellett volna, és nyolcéves fejjel kissé utópisztikus lett volna a Bond-lány és a trainspottingos srác románca is, hiszen akkoriban maximum „kukoricajancsik” meg „iluskák” jelképezték a szerelmet. Szóval nem tanultuk meg, na. Azt hiszem a mai napig nem igazán tudjuk értékelni az ízeket, a hangokat; a világ állandóságait, azokat az alapokat, amikből építkezni lehet.A vásznon az utóbbi időben villámgyorsan kezdett teret követelt magának egyfajta destruktív tendencia: nevezetesen az, hogy mindennek véget kell vetni. Remélem, hogy nem az évszázadunk, vagy a 2012-es jóslatok teszik, de mintha az alkotók egy ideje túl szélsőséges eszközökhöz folyamodnának: kimozdítják a lábunk alól a talajt, özönvizet zúdítanak ránk, elégetnek, megfosztanak a munkánktól, az arcunktól,a szeretteinktől. Miért nem jutott eddig eszükbe sokkal kegyetlenebb alapvetésekhez nyúlni? Hiszen pazar és friss ötlet olyat (el)kérni, ami alapvető. David Mackenzie most épp ezt tette. A Hétköznapi párban vége lesz mindennek, ami kedves az érzékeinknek. Love-storyba burkolja minden pesszimizmusát, és végtelenül optimista marad. Susan, az epidemológus és Michael, a szakács kettősét adja, majd veszi el. Különös románcot indít és a két ember munkahelyére visz. Az egyik a betegségeket és a halálozási arányokat vizsgálja, maszk van az arcán, mint aki védett. A másik főz, az ízekkel játszik, elkápráztat és álmodozik. Nekik kettőjüknek kell találkozniuk ahhoz, hogy testközelből érezzük az érzékektől mentességet. Bond-lány másképpBond-lány másképpAz ötlet parádés,a mondanivaló durva. A képek szépek, és bár a szappan habzik az ember szájában, mikor beleharap, nem biztató a látvány. Eva Green és Ewan McGregor persze azok; van bennük játék, titokzatosság, szakmai profizmus, szép smink, sok mosoly. Baráti az atmoszféra, és még mondhatnánk, hogy hihető a sztori. Csak a szokás, vagy épp a világ hedonista szelleme nem engedi, hogy befogadjuk. Befogadjuk a tényt, hogy nincs mivel befogadni. Semleges, robotszerű lényekként örüljünk egymásnak? Talán.
Nem csoda, hogy a rendező mögött van már jó néhány díj (legjobb filmért, legjobb rendezésért is), mert nagyon ért a hatásvadászathoz. Mindehhez most olyan ismerős profikat választott, akiknek valahogy jól áll az is, ami felfoghatatlan. Ütős, jól összerakott képsorokban, sok közelivel töltenek ki másfél órát az életünkből. Jól teszik, és a „jó” a másfél órának szól. Ezt nem nagyon bírnánk sokkal tovább.

8/10 pont

Hétköznapi pár (Perfect sense) - színes, feliratos, német-angol-svéd-dán romantikus dráma, 92 perc, 2011.
Rendezte: David Mackenzie
Szereplők: Eva Green, Ewan McGregor,Ewen Bremner, Stephen Dillane,Denis Lawson, James Watson,Connie Nielsen, Alastair Mackenzie

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Főszerepben Anna Netrebko, Jonas Kaufmann, Rolando Villazón, Erwin Schrott és Juszif Ejvazov.

plakát

Tom Cruise és Penélope Cruz zseniális thrillerével folytatódik a Paramount Nyári Mozi.

VéNégy Fesztiválon

Nagy sikerrel zárult a hatodik alkalommal megrendezett VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó.