Amikor Petert dobja a barátnője 5 év után, úgy dönt, hogy Hawaii-ra utazik, hogy megpróbálja túltenni magát a dolgon. Amire nem számít, hogy ugyanabban a hotelben száll meg, ahol az ex-barátnője az új pasijával nyaral.

Úgy látszik, hogy a Step up is egy olyan "sorozat", amit akármeddig lehet folytatni. Az első filmet még 2006-ban láthattuk (nekem egyelőre az a kedvencem), akkor a sztori az volt, hogy egy srác a "gettóból" bekerül egy neves táncsuliba és persze szerelemes egy gazdag táncos lányba. Aztán két év múlva jött a második rész, Streetdance alcímmel. Ahol egy Andie nevű kamasz lánynak kellett megpróbálni beilleszkedni egy elit táncos suliba, és persze ő is szerelemes lett, majd a két világ "gyesüléséből" jött létre egy újfajta "utcai tánc". A harmadik részt ezidáig még nem láttam, de tervezem. Ez volt az első, amit már 3D-ben mutattak be, 2010-ben, ahol megint csak az utcai táncstílus dominált, és szintén jelen volt a gazdagok-szegények közötti különbség. Majd eljött 2012 és ismét 3D-ben láthattuk a táncosokat, és ezúttal a középpontban a flash mob áll. A rendező ezútta Scott Speer, aki rendezett már egy táncos filmet, de ez az első igazán nagy dobása.

Tíz évvel ezelőtt a moziba járók jelentős hányadát megérintette egy törékeny francia lány mosolya és története. Filmjéről jövet egy kis ideig mi is engedni láttattuk dobogó szívünket, és nem bántuk. Amelie csodálatos élete című francia film a legérzékenyebb ponton talált el minket; tudunk-e szeretni, szerethetőek vagyunk-e magunk is?

„Mégis van olyan, hogy egy nő meglát egy férfit és…és otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illatú, már eleve gyanús…, ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy.” Szilvás csirke.

Emlékek. Sok van belőlük. Azok a pillanatok, amikre visszatudunk gondolni, amikor éppen szomorúak vagyunk. Vagy azok a negatív élmények, amikből tanulhatunk. De mi van akkor, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük őket? Ritkán mondok ilyet, de most azt kell, hogy javasoljam, hogy fogjuk kézen a barátnőnket és irány a mozi! Igazi csajos film, amit szigorúan csak papírzsepi és csoki társaságában érdemes fogyasztani, de megéri!

Az egykor tánctudása és persze külseje miatt hölgyek kedvencévé váló Channing Tatum tovább tiporja a női szíveket. A Kedves John után most egy még lélegzetelállítóbb helyzetben kűzd a szerelméért. A film egyébként igaz történet alapján készült. A női főszereplő Rachel McAdams egy autóbalesetben elveszíti memóriájának egy részét és 5 év kiesik neki, így elfelejti a férjét, a közös életüket, mindent... Tatumnak tehát az a feladata, hogy másodszor is elcsábítsa saját feleségét. De vajon létezhet-e ilyesmi? Sikerülhet-e másodszor is beleszeretni ugyanabba az emberbe? Hölgyeim azt javaslom, hogy mindenki fogja kézen a barátnőjét és 100-as papírzsepi kíséretében látogasson el a moziba!