2018. július 22. - vasárnap

Német és nem fair - Járhatatlan út

Kinyomtatom...
járhatatlan út

Dramaturgia és melodráma: általában ezek vonják el a figyelmet a lényegről. A lényeg pedig a halál. Nem mindig, de most nagyon. Rengetegen és gyorsan halnak meg a filmekben; anélkül, hogy a mozi megmutatná, hogy mit is jelent azoknak, akiket érint. Íme egy ritka kivétel. Járhatatlan út.

Nehéz megmondani, hogy pontosan mit takar a „mozizós hangulat”, mert bár Fluor Tomi is fölteszi a kérdést a Mizu-ban, hogy „filmezünk (-e) az ágyban?”, ő talán valami egészen másra gondol, s ha az átlagember filmre éhes, akkor az esetek többségében vagy akcióra, vagy dinoszauruszra vágyik. Persze előfordul, hogy kéken villódzó figurákat akar; vagy egyszerűen csak nevetni és sírni; ilyenkor „ide nekem a legmélyebb katarzist!” felkiáltással csapódik be a székbe és vár. Nem biztos, hogy ilyen formában szeretne találkozni a halállal, mert a halált ezúttal nem Brad Pitt játssza; forgatókönyv valójában nincs, a dialógokat mind improvizálják, a stáb alig hét főből áll, és igazi orvosok teszik a dolgukat benne. Egy negyvenéves, kétgyermekes férfinál agydaganatot diagnosztizálnak: kiderül, hogy a hátralévő élete alig néhány hónapig tarthat; s az út, ami rá vár, járhatatlan. Így indulnak el, így indulunk, fehér köpenyes (igazi) idegsebésszel a nyitójelenetben, aki naponta közli ugyanezt a diagnózist a pácienseivel; a telefonja ott, a kamerák előtt csörög, az alkotók ezt a beszélgetést is rögzítik.Így sincs igazán dokumentumfilm jellege, mint ahogy a Járhatatlan út nem is szeretne dokumentumfilm lenni, de olyasmit boncolgat, amit ilyen formában nagyon kevesen. Épp ezért olyan nehéz közhelyes fordulatok nélkül értekezni róla; idézhetnénk egyet a szinopszisból, mely szerint ez „egy történet a halálról, ami az életet dicsőíti”, sőt, mondhatnánk elismerően azt, hogy a szinopszisnak igaza van.

Családi körCsaládi kör De meglehet, hogy a témaválasztás (és a feldolgozása is) sokunkat inkább zavarba hoz, értetlenül állít a vászon elé; hogy nem kérnénk azt a sok közelit, hogy félünk az explicit kifejezésmódtól, félünk a kameraállásoktól is; a szöveg egy idő után már nem érthető, hiszen Frank (Milan Peschel) egy idő után már nem tud beszélni; iPhone-jával kommunikál, mindent rögzít, mintha csak a gyermekeinek szeretne több és több emléket hátrahagyni. Keserű kép ez nagyon, hiába a humoros fordulatok, hiába az az erő, ami elfogadás, empátia és sokkal több, sokkal mélyebb ezeknél; nem biztos, hogy szeretnénk, nem biztos, hogy felkészültünk rá, pedig ebben nincs paradicsomszósz, sem a horror kaján idegtépései, ebben csak ember van és emberábrázolás, meg nyugtalan fészkelődés, az öreg székek sokatmondó recsegése, sóhajok a nézőtérről, feszengő értetlenség, kétségbeesés, mert a halál valóban mindenkivel megtörténik.
De nem mindenki viszi filmre; most csak a német Andreas Dresen tett így, aki Cannes-ban - bátorságáért - díjat (Un Certain Regard-díj, 2011) is kapott; s bár a díj jogos, a film nem élmény; a stáblista alatt szóló zene idegen és méltatlan ahhoz az egy mondatos befejezéshez, ami miatt talán érdemes végigülni; mert a vége végre olyasmit mutat, amivel lehet azonosulni, de az csak a vége: az egész filmet látnunk kell hozzá. Ez pedig nagyon nem fair ajánlat egy mozijegy áráért.

5/10 pont
Járhatatlan út (Stopped on Track / Halt auf freier Strecke)
- színes, feliratos, német filmdráma, 110 perc, 2011.
Korhatár-besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
Rendezte: Andreas Dresen
Szereplők: Steffi Kühnert,Milan Peschel,Talisa Lilli Lemke, Mika Nilson Seidel

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Főszerepben Anna Netrebko, Jonas Kaufmann, Rolando Villazón, Erwin Schrott és Juszif Ejvazov.

plakát

Tom Cruise és Penélope Cruz zseniális thrillerével folytatódik a Paramount Nyári Mozi.

VéNégy Fesztiválon

Nagy sikerrel zárult a hatodik alkalommal megrendezett VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó.