A dánok kis nemzet nagy filmművészettel. Minden egyes alkalommal erről a tényről győz meg a mozijuk. Bár a tisztán dogma-filmek kora lecsengett, és egyik kiemelkedő rendezője ennek a formanyelvnek, Lars von Trier, is más irányba próbálkozik formabontásával, de a legtöbb dán alkotás a mai napig így is alaposan a szívbe talál.

Az animációs filmek egyik jellemző sajátja, hogy azokkal gyerekeknek próbálnak jegyet eladni. Ám ahogy a Shrek-trilógia és társai már bizonyították, felnőtt fejjel is érdemes beülni rájuk. A Rango esetében meg egyenesen ajánlott. Igazi, egyestés gengsztertörténet ez, de arra az egy estére határozottan fogyasztható. Western-lovesztori – nem csak kaméleon-rajongóknak.