Voltak már úgy, hogy tetszett egy könyv, ennek ellenére nehéz róla beszélni illetve írni? Most én így vagyok. Átlapoztam, aztán nekiálltam és kiolvastam a könyvet. Most meg bele-beleolvasgatok, eszembejut egy-egy részlet, valami történet-foszlány, megkeresem és újraolvasom. Hát ez van, nagyon tetszik.

Egy valamire való atlasz, pláne ha „világatlasz”, akkor nagy és nehéz szokott lenni. Megfájdul az ember karja, amíg tartja a több száz oldalas kötetet. A Kossuth Kiadó most 19 kötetre „szétdarabolta” az atlaszt, s máris jobban kezelhető az egész. Az általános műveltségbe tartozó témák körét és azokról való ismeret mélységét nem lehet meghatározni, mindenki „, érzi”, ha valamiről illik valamit tudni.

Az alcím: Enaiatollah Akbari igaz története. Csak pár évvel előbbről, csak egy kicsit keletebbről, Afganisztánból indul a történet és kiver a víz, ahogy olvasom. Persze, nem vagyok annyira tájékozatlan, hogy ne tudjam: embercsempészek hozzák-viszik például camionban, autóban embertelen, veszélyes és megalázó körülmények között a menekülteket.