Család, barátság, szeretet, gyűlölet, aljasság, képmutatás ... azokban a bizonyos rendszerváltás előtti évtizedekben Spiró György tollából. Jelentések, kémjelentések a jelennek, az utókornak a társadalomról, az emberekről, magunkról. Nehéz műfaj a novella – írja Spiró a könyvborítón, aztán részletezi, hogy miért. Egyetértek vele, vagy ha másképpen fogalmazok, akkor azt mondanám: másképpen kell olvasni egy novellát, mint egy regényt.
A novellában minden szónak „súlya” van, nem lehet túlmagyarázni, hanem meg kell értetni ott és akkor a mondanivalót.

Reménységünk gyökere: a sivatag tengerében megbúvó oázis – ezzel a gondolattal indítja művét Tahir Shan angol újságíró és számos útikönyv szerzője. Casablancában, a Kalifa házában él feleségével és két gyermekével – olvashatjuk a könyv borítójának belső felén, s ha jobban megnézzük a szöveghez tartozó képet, látjuk, hogy azért nem oly „nyilvánvaló” a dolog. A könyvből aztán megtudhatjuk, hogy az állampolgárság az angol, de az ősei afganisztániak

Ezt a címet nem én találtam ki, ez egy könyv címe, írói: Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens. A szerzők nemzetközileg elismert családterapeuták, akiknek az előadásain a címbeli mondat folytatásaként sokszor azt a kérdést tették fel „hogyan éljük túl a félrelépést?”.