©Ahogy néztem ezt a kis angyalfigurát, a következő történet jött elő a családi legendáriumból. Először is fontos a helyszín és az időpont. Tehát képzeljük bele magunkat: időpont az 1960-as évek legeleje, helyszín 500 fős kis falu valahol a magyar Alföldön.
Az egyik gyerekkori barátnőm sváb családnak a harmadik, legkisebbik gyereke volt. Egy olyan ovis téli szünetben történt, hogy átmentem hozzájuk játszani. Egy érdekes házban laktak: lépcsőn kellett felmenni a lakásajtóhoz.

©őbu
14 év óta óta - CSEPPEK.hu.Advent idején megszaporodnak a karácsonyi hangulatú rendezvények, programok.
A Csobánka téren december 3-án megnyílt a Betlehemi jászolkiállítás, aki még nem látta, még megnézheti – esetleg kedvet kaphat és egy saját készítésű betlehemet varázsolhat a saját fája alá.

A Budapesti Karácsonyi Vásár is csatlakozik az Ökumenikus Segélyszervezet országos, jótékonysági akciójához. Már november 16-tól várják az önkéntesek a Vörösmarty téren található faházban a pénzadományokat, melyből a Segélyszervezet szociális intézményein keresztül valódi segítség lesz: étel, otthon és esély a rászorulóknak.

Még odébb van karácsony, de ha úgy gondolja, hogy tudna játékot adományozni - attól azt kérik az Óbudaiak, hogy december 14-éig juttassák el a játékokat hozzájuk, hogy azokat december 15-én átadhassák a gyereknek!

Akkor már túl voltunk egy kanárin, amikor fiam bejelentette, hogy ő mókust kér a születésnapjára – sőt, nem is kér, hanem összegyűlt pénzéből vesz. Édesapja rövid hezitálás után arra a következtetésre jutott, hogy tényleg jó ötlet. Én? Na, nem - állat nem való egy lakótelepi lakásba, mondtam, mondom és …., de jövő időről ne beszéljünk.
Mókus: vörös, ugrál és valószínűleg szórja ki a ketrecből a magokat és a forgácsot – emlékezvén Robira – a hullámos papagájra – ilyenek jutottak eszembe. Férjem „megkért, hogy törődjek bele”. És én beletörődtem. Aztán kiderült, hogy nem vörös, hanem csíkos, de a többi stimmel.