Ezzel a beszámolóval egész biztosan nem fogok nagy népszerűségre szert tenni. Mert míg az új X-Men-film rekordokat dönt a mozik kasszáinál, én még most is megszeppenve meredek magam elé, és csak annyit tudok fogcsikorgatva ismételni: köszi Marvel!

Mindenkiben van egy kis pszichiáter. Ahogy például akadhat egy csöpp szerelő, zenész, informatikus, vagy akár kritikus. Kérdés, milyen fokon van jelen ez az illetőben, és mennyire van reálisan tisztában saját szintjével és képességeivel, hozzáállásával, nézeteivel, egyszóval önmagával.

A filmtörténeti névvel rendelkező Steve McQeen egy tehetségről tanúskodó, érzékeny munkával állt elő. A szégyentelen című angol film témaválasztása első pillanatra zavarba ejtő, de mint minden jó mű, ez is sikeresen lép túl saját árnyékán, történetesen a pornográfiába fulladó szentimentalizmuson.

A szandálos film, a peplum, egyszerre támadt fel és jutott a csúcsra Ridley Scott Gladiátorjával. Azóta csak jobb rosszabb lábjegyzetek születtek a mitológiát és az ókori történelmet feldolgozó al-műfajban. A kilencedik légió kétségtelenül a jobb fajtából való: a zsánertől szokatlan realizmusával kortárs politikai problémákat feszeget.