2018. július 19. - csütörtök

Neonfényben ázó csókok - A szégyentelen

Kinyomtatom...
Michael Fassbender a Shame - A szégyentelen c. filmben

A filmtörténeti névvel rendelkező Steve McQeen egy tehetségről tanúskodó, érzékeny munkával állt elő. A szégyentelen című angol film témaválasztása első pillanatra zavarba ejtő, de mint minden jó mű, ez is sikeresen lép túl saját árnyékán, történetesen a pornográfiába fulladó szentimentalizmuson.

Noha, Brandon Sullivan (Michel Fassbender) életének majd’ minden pillanata fallosza körül forog. Hímtagja és a hozzá köthető érzetek szabják meg mindennapjainak ritmusát is. E megállapítás közel sem túlzás. A sikeres, New York-i harmincas fiatalember munkahelyén egy kávé egy onanizálás ütemére él, majd otthon folytatja a neten elérhető lányok csábos pózolására az önkielégítést, melynek monotóniáját egy-egy megvásárolt, házhoz szállított szeretkezés szakít csak meg. Máskülönben, Brandon éli a hozzá hasonló yuppik életét, nappal megy a - viszonylag - kemény munka, este viszont a kollégáival jöhet a „lasszózás” egy bárban, ahol hasonló ambíciókkal koktéloznak fiatal üzletasszonyok. Majd a sikeres fogás után egy gyors numera a közeli sikátorban. Nem éppen a legromantikusabb Valentin-napi mozi A szégyentelen, de nem is ez volt a rendezői cél. A történet egy ember, de még inkább kettő, null-pontra jutását rögzíti annak minden drámaiságával együtt.

A túlfűtött vagy annak tűnő jelenetek ellenére maga a történet nagyon sovány, és hiányérzetem is leginkább a forgatókönyvet illetően van. Kevés a dramaturgiai fogódzó, amelyek segítségével jobban megérthetnénk ezt a két, nagyon neurotikus embert. Annyit tudunk csak a testvérpár, Brandon és Sissy (Carey Mulligan) korábbi életéről, hogy nem az Államokban születtek, és anyjukkal a megvetés érzésén kívül semmi kapcsolatuk, apjukra még fél mondat sem jutott. A lány bekéredzkedik bátyja lakásába, akinek nehezére esik már a testvéri szeretet értelmezése. Annyi bizonyos, hogy kapcsolatukat ballasztként húzza le a múlt, melynek nyomait a lány alkarjára véste a fájdalom, hogy aztán még egyszer alámerüljön.

Michael Fassbender a Shame - A szégyentelen c. filmbenMichael Fassbender a Shame - A szégyentelen c. filmben

A film legalább annyira szól New Yorkról, erről a látványában is fallikus megavárosról, amely jól reprezentálja azt az űrt, ami a mai, modern nomádokat jellemezi, amilyen Brandon és a húga is, akik elveszetten keringenek az üvegmonstrumok között nap, mint nap. A film egyik kulcsjelenetében a lány egy bárban elénekli - talán - a leghíresebb dalt a városról, a New York, New Yorkot, de annyi szelíd, esdeklő vágyakozással hangjában, hogy eleinte rá sem ismerni annak, ez idáig jól ismert, energikus lüktetésére. A metropolisz csábít, ígér, da nem adja magát a két embernek.

Másrészt szól a film a rendező generációjáról, amelyről lesújtó, de nem elítélő képet fest. A legprosperálóbb, a leghatékonyabb korszakában lévő harmincasok-negyvenesek élete áll a középpontban, de gyökértelenségük és céltalanságuk pótcselekvésre kényszeríti őket, és, részben ezért is, rossz menekülési útvonalat választanak. Frusztrációjukra a lánynál a fizikai önpusztítás, bátyjánál a túlfűtött szexualitás egyre ridegebb menedéke a válasz.

Nem utolsó sorban a két testvér majdnem elvérző kapcsolata alkotja a film fő gerincét, de itt is leginkább a férfi „szégyentelen” viselkedése áll a középpontban. Érdekes ez a címadás, ahogyan egyre jobban megismerjük Brandont, úgy válik egyre világosabbá, hogy pornográf szokásainál van, amit sokkal jobban szégyell, de a felismerés előtt még meg kell tapasztalnia a legalsó bugyrot is. Miután hasztalan menekül a nemiség spiráljából, talán utoljára, pokolra megy. Éjszakája egy meleg bárban, majd két nővel közel sem a vágyott kielégülést hozza meg számára, sokkal inkább a (ön)becsapás felismerésének keserűségét tapasztalja meg.

A film vajmi keveset foglalkozik a részletekkel, leginkább a férfi lelkiállapotának minél plasztikusabb megragadására törekszik. A minimalista díszletek, az arcokon hosszan elmerengő kamera vagy éppen a főhőssel együtt a hideg szürkeségben futó képek jellemzik a céltalan, magába zárkózó életet. Ez a ridegség uralkodik az operatőr szinte végig a kék szín hűvösébe merített képein is. Meleg szín csak itt-ott nyílik néhány női ajkon. Az aláfestő zene puha dallamai adnak még némi reményt, hogy a történet főhőse jobb sorsa érdemes, mint amit választott magának.

Az egész filmet leginkább Michel Fassbender alakítása teszi emlékezetessé. Megrázó színészi játéka elfedi a történet hiányosságait, néhol kimódoltságát. Egyszerre taszító és szerethető figurája nagy utat jár be az elutasító hűvösségen át, az agresszivitásig, majd a megbékélő kijózanodásig. A lánytestvért alakító Carey Mulligan kereső, még kiforratlan személyiséget alakít, akinek csak érezzük, mi lehet tetteinek a lelki rugója, de hiányérzetünk nem az ő hibája.

Steve McQeen biztos kézzel formálta meg A szégyentelen című filmjét, de még keresi a saját történetét. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtalálja.

7/10 pont

Shame – A szégyentelen (Shame) - színes, feliratos, angol filmdráma, 101 perc, 2011.
Korhatár besorolás: 18 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Steve McQueen
Szereplők: Michael Fassbender (Brandon), Carey Mulligan (Sissy)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Főszerepben Anna Netrebko, Jonas Kaufmann, Rolando Villazón, Erwin Schrott és Juszif Ejvazov.

plakát

Tom Cruise és Penélope Cruz zseniális thrillerével folytatódik a Paramount Nyári Mozi.

VéNégy Fesztiválon

Nagy sikerrel zárult a hatodik alkalommal megrendezett VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó.