Amikor felcsendült a főcímzene a moziteremben tapsvihar hangzott fel. Ennyire vártuk mindannyian, hogy ez a történet folytatódjon. (Vicces, hogy bár a Disney megvette a jogokat, a film elején azért a Lucasfilm logója csillant fel, holott George Lucas már csak kreatív tanácsadóként vett részt a munkálatokban.)

A Disney elővette 1950-es régi nagy klasszikusát. Nem tudom mi volt ennek az oka, talán csak az, hogy ebből a meséből még nem készített élőszereplős változatot, vagy az , hogy az eredeti rajzfilm készítése óta sokat fejlődött a digitális technika és sokkal látványosabban megeleveníthető ez a mese.

A gyerekeknek szóló mesefilmek egyik legfontosabb vonása, hogy alapvető morális irányokat mutatnak a fiatal nézőknek. Ezek általában nem bonyolult tételek, "Az elfogadás a legfontosabb" vagy "Az igazság végül győz" típusú állítások. Hogy az óvodás korúak mennyit fognak fel a képek közötti jelentésből, az vitatható. Egy 12-es karikás film célcsoportjához viszont már eljut az üzenet. A héten moziba került Demóna azt tanítja, hogy az emberek nem képesek szeretni. Gratulálok.

Ezzel a beszámolóval egész biztosan nem fogok nagy népszerűségre szert tenni. Mert míg az új X-Men-film rekordokat dönt a mozik kasszáinál, én még most is megszeppenve meredek magam elé, és csak annyit tudok fogcsikorgatva ismételni: köszi Marvel!

Oldalak

Hirdetés