A Disney elővette 1950-es régi nagy klasszikusát. Nem tudom mi volt ennek az oka, talán csak az, hogy ebből a meséből még nem készített élőszereplős változatot, vagy az , hogy az eredeti rajzfilm készítése óta sokat fejlődött a digitális technika és sokkal látványosabban megeleveníthető ez a mese.
A gyerekeknek szóló mesefilmek egyik legfontosabb vonása, hogy alapvető morális irányokat mutatnak a fiatal nézőknek. Ezek általában nem bonyolult tételek, "Az elfogadás a legfontosabb" vagy "Az igazság végül győz" típusú állítások. Hogy az óvodás korúak mennyit fognak fel a képek közötti jelentésből, az vitatható. Egy 12-es karikás film célcsoportjához viszont már eljut az üzenet. A héten moziba került Demóna azt tanítja, hogy az emberek nem képesek szeretni. Gratulálok.
Ezzel a beszámolóval egész biztosan nem fogok nagy népszerűségre szert tenni. Mert míg az új X-Men-film rekordokat dönt a mozik kasszáinál, én még most is megszeppenve meredek magam elé, és csak annyit tudok fogcsikorgatva ismételni: köszi Marvel!
Mostanában elég népszerűek a disztópiák filmek terén, elég ha csak az Éhezik viadalára vagy a Majmok Bolygojára gondolunk. Bár pörgős akciókból sincs hiány, de ezek mögött általában komoly gondolatok húzódnak meg, társadalomkritikáknak is fel lehet őket fogni.
Amikor Petert dobja a barátnője 5 év után, úgy dönt, hogy Hawaii-ra utazik, hogy megpróbálja túltenni magát a dolgon. Amire nem számít, hogy ugyanabban a hotelben száll meg, ahol az ex-barátnője az új pasijával nyaral.
A Transzcendensnek nincs esze, se szíve, se lelke. Túllép az ember határain, csak épp nem úgy, ahogy gondolod, vagy, ahogy a címe sugallja: nem az értelmét, hanem a tűrésküszöbét haladja meg.
0