Judd Apatow rendező mindig elég sajátosan (talán egy picit túl őszintén) beszél az emberi kapcsolatokról, vagy inkább azok negatívumairól, hátul ütőiről, tabukról. A két főszereplő Paul Rudd és Leslie Mann sem ismeretlen név, ráadásul a szarkasztikus humor nagyágyúi, ami ehhez a filmhez feltétlenül szükséges! Tanulságos és rendkívül őszinte, szókimondó vígjáték ez, amiből talán egy picit jobban megértjük mi magunk is a saját párunkat.

Lezárult az utóbbi évek egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő film, a Twilight korszaka. Azt hiszem, hogy a siker egyik legnagyobb kulcsa, hogy elaglább annyi utálója van, mint amennyi rajongója. A sztori most természetesen ott folytatódik ahol az előző abba maradt, ám az meglepő (legalábbis számomra), hogy talán ez az epizód sikerült a legjobban (bár idén ez a film kapta a legtöbb Aranymálna díjat). Én a véleményemet a többi résszel összehasonlítva mondom, azokhoz képest ez egy izgalmasabb sztori, bár még mindig állítom, hogy jobb lett volna egyben hagyni a két epizódot. Kivételesen meg kell dicsérnem Kristen Stewart-ot, akinek arcán már legalább három-négy féle érzelem is leolvasható volt a közel két óra alatt, nála ez már hatalmas fejlődés.

Bár a film 2011-es nálunk csak 2012 tavaszán került a mozikba, de megérte a sok várakozást. Én nagy Monroe rajongó vagyok, úgyhogy egy kicsit féltem attól, hogy Michelle Williams mit hoz majd ki a szerepből. Utólag belátom, hogy nem kellett volna megijednem, mert alkalmasabb színésznőt nem is találhattak volna. Williams karrierje az utóbbi években igencsak felfelé ível, talán emiatt is bízta rá a rendező, Simon Curtis ezt az ikonikus karaktert. Tulajdonképpen nem is volt meglepő, hogy alakításáért Michelle Williams Golden Globe-ot kapott és Oscarra is jelölték 2012-ben.