Már minden szempontból agyba-főbe dícsérték Steven Soderbergh új kémthrillerét, aFekete táskát: a film összes kritikai mutatója – a rendezéstől a színészi teljesítményen át a világításig – a maximumon vagy annak közelében áll. Ám egy dolog még kimaradt.

Az van a Mission Impossible filmekkel, hogy szerintem a végtelenségig lehet készíteni őket, a történet mindig annyira önálló, hogy a folytatást szinte nem is hasonlítjuk egy előző részhez. Mondjuk én még mindig nem emésztettem meg, hogy hova tűnt a második részben feltűnt barátnője, de mindegy... Elöljáróban annyit, hogy nekem az első rész óta ez tetszett a legjobban.