Lajkó Félix stílusa egyszerűen besorolhatatlan, mindig is egy volt a lélekre különleges érzékenységgel ható zenészek közül, közvetítőként használva hangszereit önmaga és a külvilág között. Mindegy, hogy mihez nyúl, kikkel lép színpadra, a végeredmény mindig kristálytiszta, valamilyen ismeretlenül mély és érett forrásból táplálkozó, ösztönös, zsigeri lélek-zene egyveleg.

A fény az emberi történelem során mindig óriás erejű szakrális szimbólum volt. A társulat hisz abban, hogy a fény jelenléte a templomban különös erővel szimbolizálja mindazokat a dolgokat, melyekkel jobbá és szebbé tehetjük magunk és mások életét. Az ima jelképezi a szeretet fényét, mely a legcudarabb élethelyzetekben is erőt és támaszt nyújt a léleknek.