A Jégkorszak és a Rio alkotói jegyzik a filmet, talán ezért is egy mókás, felnőtteknek szóló poénokkal teli laza kis animációra számítottam. De ebben a Zöld urai nem illeszkedik a BlueSky produkciók sorába. Egyébként abban sem, hogy nem állatok a főszereplők, habár két csiga (akik egyébként szerintem a legjobb karakterek) főbb szerepet kapott, de lényegében mégis a tündérek dominálnak. Őszintén szólva nagyon jó kis film ez, én egyébként moziban ajánlanám megnézésre, mert elképesztő látványvilágban lesz részetek, ezt garantálom. Kisebb gyerkőcöknek azonban meggondolnám, hogy megmutassam e, mert a gonoszak tényleg eléggé gonoszak, és vannak azért félelmetesnek mondható csatajelenetek is. A sztori elgondolkodtató, érdekes, de mégis szórakoztató és van mondanivalója is. Garantálom, hogy lélegzetelállító képsoroknak lehettek élvezői, ha a moziban A zöld urai-ra esik a választásotok.

Mit jelent nekem a viasz-mosolyú Paris Hilton vagy az édes élettől kissé pisla tekintetű Lindsay Lohan, netán a kifogástalan megjelenésű Orlando Bloom? Semmit. És ha nyeretlen kamasz lennék? Nem tudom, csak Alain Delon képére emlékszem a falamon, amire egy elborult pillanatomban csókot nyomtam. Tehát arra igenis jól emlékszem, hogy lehet rajongani valakiért. A filmjeiért is, A párducért, a Rocco és fivéreiért, és a Zorroért is totál odavoltam. Egy serdülő lélek megszállottan keresi példaképeit. 

Superman (Henry Cavill) sokadszor tér vissza a mozivászonra, ám ezúttal mindent elölről kezd: a Krypton bolygó elpusztul és az újszülött Kal-El, mint a kryptoniak utolsó lehetősége a fajfenntartásra, a Földre érkezik, de a folytatás kissé máshogy alakul, mint korábban.

Bátran merem mondani mindenkinek, hogy vagy a film megnézése előtt, vagy utána olvassa el az alapjául szolgáló könyvet Suzanne Collinstól, mert igazából fényévekkel jobban sikerült, mint a megfilmesítés.Sok minden nem derül ki egyáltalán vagy elég pontosan ahhoz, hogy érthetővé váljon minden kis részlet., ami azért volna fontos, mert a történet elég bonyolult, összetett világ ez.