A hétvégén végéhez ért 20. Titanic Filmfesztivál cseh filmjeiből való merítés nem okozott felhőtlen szórakozást, bár a fiatal alkotók nem is annak szánták.

A svéd thriller és az ír dráma egyaránt kiábrándító képet fest az idősek és a fiatalok nemzedékéről. A fesztivál tematikáért felelősei nem véletlenül sorolták egymás mellé a két alkotást. Mindkettő a bűn és a bűnhődésre való képességet illetve képtelenséget veszi górcső alá.

Hogyan éljük túl, ha a kissé őrült, furcsa családunk két napra meglátogat bennünekt?? Hazugsággal... Legalábbis Marion ezzel próbálkozik, de nem túl sok sikerrel. Ajánlom a filmet azoknak, akiknek tetszett a Két nap Párizsban, akik szeretik Delpy munkásságát, akik kedvelik Chris Rock humorát és mindenkinek, akinek vannak furcsa szerzetek a családjában.

A játéktér egy kisváros sivár díszletei. A 70-es évek designja köszön vissza a falakról, a berendezési tárgyakról. Lakások, amelyek nem otthonok, leginkább egy elhanyagolt vasúti restire emlékeztetnek. Egy börtön, ahol a céltalanná vált életek viselői morzsolják mindennapjaikat. A lakásokban és a börtönben élők várakoznak, egyformán és ugyanazzal a sóvárgással a tekintetükben, zsigereikben, hogy történjen már valami. Azt vesszük észre, hogy a kint élők szabadsága sokszor alig különbözik a börtönben rekedt életektől. A történet hősei a várakozás rabságában a tánchoz, a tangóhoz menekülnek.

2012-ben a Disney magasra tette a mércét, és három jelentősebb filmjét is piacra (mozikba) dobta, köztük a kis tündér legújabb kalandjainak egész estés változatát. Az mondjuk igaz, hogy ez is egy olyan franchise, ami bármeddig vihető, hiszen a kis zöld tündér bármikor képes bajba kerülni. Most éppen az évszakokkal kerül konfliktusba, de ami ennél izgalmasabb, hogy rátalál a testvérére. 

Judd Apatow rendező mindig elég sajátosan (talán egy picit túl őszintén) beszél az emberi kapcsolatokról, vagy inkább azok negatívumairól, hátul ütőiről, tabukról. A két főszereplő Paul Rudd és Leslie Mann sem ismeretlen név, ráadásul a szarkasztikus humor nagyágyúi, ami ehhez a filmhez feltétlenül szükséges! Tanulságos és rendkívül őszinte, szókimondó vígjáték ez, amiből talán egy picit jobban megértjük mi magunk is a saját párunkat.