Lehetséges, hogy a tinitársadalmat nemrégiben beszippantó vámpírok kora lejárt, és a vérszívók helyébe a földönkívüliek lépnek?! D. J. Caruso a Negyedik című film rendezője tett egy kísérletet erre. Szerintem nem túl sok sikerrel. Az tény, hogy a főszereplő tinilányok kedvence lesz, de ez egyenlőre kevés ahhoz, hogy a Twilight (Alkonyat) helyébe lépjen!

Eszembe jut Bruck Edit, a magyar származású olasz írónő, aki szintén a 80-as években, amikor Elek Judit Visszatérés – Retrace című legújabb nagyjátékfilmje is játszódik, visszatér A látogatás című filmben Tiszakarádra.

Nagyon is, sőt, nemcsak érzelmekkel, vágyakkal, de határozott akarattal is rendelkeznek Julie Bertucelli rendező legújabb, A fa című ausztrál-francia alkotásában.

Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a filmet. Nem sokszor van olyan, hogy egy filmnek annyira a hatása alá kerülök, hogy órákkal (sőt napokkal) utána is elgondolkodjak a filmben látott dolgokon, Most ez történt.

Az első kockákban még ott a lerágott csont: sárga taxis jelenet az utcán; hányszor láttunk már ilyet! A következő száz perc viszont egészen más. Nem fog tetszeni, ha a szokásos Starbucks-píárt várod sportcsarnokos csókjelenettel. Sőt, ha nyálas romkomot akarsz, inkább csókolózz tovább! Ettől még igenis szerethető a NY I Love You. Csak nem annyira amerikai.

Megértem azokat, akik nem szeretik, ha helyettük képzelik el a valóságot; ezért nem nézik meg a regények filmváltozatait, és nem hajlandók megalkudni a rendezők ötleteivel. Mégis, most Hilda Hidalgo már a vörös hajfonattal meggyőzött arról, hogy szerelmet ábrázolni így is lehet. Sőt, így kell.