Szomjas György nemzedéke a kádári 70-es években el nem tudta képzelni, hogy egy diktatórikus rendszerben ki- és összeforrott barátságok húsz év múlva a vágyott demokratikus viszonyok közepette kapnak végzetes sebet. A történet persze nem tavaly kezdődött, de Szomjas egyik legújabb, Dumafilm című dokumentumfilmje a tavalyi parlamenti választások idején indul három férfi, Fábry Sándor, Dettre Gábor és Heller Gábor barátságával a középpontjában.

Cseh Tamás dalának híres Bereményi sora ugrott be az East side stories című film megtekintése után: ”maradunk itten, neve is van: Budapest.”. Bár jóval több melegség van a dal szövegében, mint ebben a négy részes filmben.

Toretto és O’Conner egy utolsó dobásra készülnek Rio de Janeiroban. A nyomukban a helyi rendőrség, és egy elit csapat, akiknek a vezetője bármire képes csak azért, hogy elkapja a már kétszeresen szökött rabot. Az öt rész közül nálam toronymagasan ez a befutó!

Játsszunk! Én azt mondom, 60-as évek. Erre te nevetve rávágod, Beatles, Omega, miniszoknya, farmernadrág, hippik a mezőn, párizsi diákok, Truffaut, új hullám! Aztán elkomorul az arcod, és bevillan, beszervezés, besúgás, tartótiszt. Persze erről te apádéktól tudhatsz csak, mert akkor születtél, de később mesélték, hogy hallottak valamit a szomszédról, akit egy szürkeöltönyössel láttak órákig ácsorogni két utcával lentebb.

Oldalak