Húsvét tájékán a felnőttek egyik leggyötrőbb feladata, hogyan magyarázzák meg csemetéiknek a „miért a nyúl tojja a hímes tojást?” talányt.

Ha azt kérdezik ismerek-e francia tinifilmet, egyből a Házibuli jut eszembe. Legalábbis eddig így volt, most végre egy új cím is eszembe juthat: Simon Werner eltűnése. Minden megvan benne, ami egy jó thrillerhez kell: izgalom, bonyodalom, titok. Ehhez párosul a tinifilmekre jellemző kategorizálás: szépfiú, a suli legjobb csaja, a lúzer, a sportoló stb. Mindez fűszerezve van a Tarantino filmekből ismerős fejezetekre bontással.

Egy apa egyedül neveli lányát Kanadában. A kislány 12 éves, de apja döntésére nem járhat iskolába mert a férfi félti az idegenektől.

Őszintén zavarban vagyok a Maradandó sérülések című magyar dokumentumfilmmel kapcsolatban, mert problémafelvetését nagyon aktuálisnak tartom, mivel rendszeres hírfogyasztó lévén, naponta olvasok, hallok a filmben is megjelenített megrázó, elgondolkodtató emberi drámákról. Viszont Nemes István dokumentumfilmje nem tud igazán közel férkőzni hozzám.

Egy román biztonsági őr és egy török menekült története román-magyar koprodukcióban.

Urlik 12 év börtönbüntetés után szabadlábra kerül. A jó 50-es bőrkabátos lófarkas rocker fizimiskával rendelkező férfi megpróbál új életet kezdeni, ám családja nem várja tárt karokkal.

A gladiátor óta római témában nehéz jelentőset alkotni. A sas nem ezzel akar konkurálni. Nincsenek óriási csatajelenetek vagy magasztos eszmék, sem ütős sikertörténet.