Tizenhat alatt nem ajánlott, de huszonhat fölött is csak azoknak, akik meg tudnak birkózni vele. Ez a mozi időtlen közhelyekkel dobálózik és nagyon jól csinálja. Filmes eszközökkel, Biutiful címen szembesít azzal, hogy bárki megy el az életedből, masszívan hiányozni fog.

Abban a helyzetben vagyok, hogy egy részt sem láttam a „Született feleségek” filmsorozatból, így aztán nekem a „Született feleség” című filmről alkotott véleményemet nem befolyásolja az előbb említett filmsorozat. A film történetét nem ismétlem el – az eredeti cikkben azt el lehet olvasni (http://cseppek.hu/cikk/3920szuletett-feleseg-szines-feliratos-francia-vigjatek).

Elkiabálnám, ha dallamos zenével vagy ütős track-listával próbálnék bárkit is a Zajháborítókra csábítani, még akkor is, ha az alkotók valóban halhatatlan (azaz örökkévaló) és sokszor hallhatatlan (azaz néma) impulzusokkal operálnak (és tényleg operálnak). A film így is nézhető, de az egyetlen eredeti ötlet (és főpoén) már az előzetesben lelövődik, így az érdeklődést csak a szerelmi szál tarthatja fönn, ami lehet, hogy kevés.

Hol van már az, amikor Michelle Williams neve egyet jelentett a Dawson és a haverokból ismert zűrös kamaszlánnyal? Michelle már régen kinőtte a sorozatszínész kategóriát, és igazi díva lett belőle. Olyannyira, hogy ezért a szerepért Oscar díjra jelölték. Azt a díjat Natalie Portman vitte haza, de azt gondolom, hogy Michellenek nincs mit szégyellnie. Már Mamut-beli alakításakor sejteni lehetett, hogy fogjuk még hallani a nevét...

Varázslat: széles közönségrétegből homogén közeg lesz, egy csapásra. A legtöbben kíváncsiak; nyúl sem kell hozzá a kalapba.Mert mindenkit érdekel, hogy hogyan lehet nem akarni valakit, akit egyszer akartunk.„Mindegyik mást…: „ a férfi a nőt, a nő a férfit.” Egy elválás története.

Oldalak