Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a filmet. Nem sokszor van olyan, hogy egy filmnek annyira a hatása alá kerülök, hogy órákkal (sőt napokkal) utána is elgondolkodjak a filmben látott dolgokon, Most ez történt.

Majdnem Oscart kapott Mickey Rourke ezért az alakításért. Azért ez durva. A pankrátorért hulló díjeső inkább annak köszönhető, hogy a nem kevés önreflexiót tartalmazó történettel Mickey állítólag Visszatért. Emellett egy olyan öngerjesztő sajtófelhajtás van/volt körülötte, hogy mindenki azt hiszi, hogy valami korszakos dolog történt. Pedig nem. Jó a film, de ennyire azért nem. Ne hagyjuk magunkat.