Ha már kívülről fújod Zeusz és a többiek kalandjait, már végig kóstoltad az összes „Gorog” gyümölcsös krémjoghurtot, engedj a germán mitológia egy szeletének.

Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a filmet. Nem sokszor van olyan, hogy egy filmnek annyira a hatása alá kerülök, hogy órákkal (sőt napokkal) utána is elgondolkodjak a filmben látott dolgokon, Most ez történt.

Az első kockákban még ott a lerágott csont: sárga taxis jelenet az utcán; hányszor láttunk már ilyet! A következő száz perc viszont egészen más. Nem fog tetszeni, ha a szokásos Starbucks-píárt várod sportcsarnokos csókjelenettel. Sőt, ha nyálas romkomot akarsz, inkább csókolózz tovább! Ettől még igenis szerethető a NY I Love You. Csak nem annyira amerikai.

A film címe most kivételesen elég sok mindent elárul. A csak szexre kellesz nem másról szól mint egy olyan kapcsolatról, amely pusztán csak a testiségen alapul. De vajon ki adja be előbb a derekát és nem bírja tovább érzelem nélkül a fiú vagy a lány?

Ritkaság az olyan háborús témájú film, amelynek nem kiszámítható minden jelenete, nem túl brutális vagy éppen nem úszik a nyáltól. Féltem, hogy a Testvérek is csupán rág még párat egy már így is agyonrágott csonton. Meglepődtem.