A számítógépes játékok logikáján alapuló filmeknek szinte mind ugyanaz a hátulütője, valahogy nem válnak emlékezetessé.

A Transzcendensnek nincs esze, se szíve, se lelke. Túllép az ember határain, csak épp nem úgy, ahogy gondolod, vagy, ahogy a címe sugallja: nem az értelmét, hanem a tűrésküszöbét haladja meg.

Ez a film több tekintetben is egy érdekes keverék: múlt, jelen és jövő fut össze benne egyszerre modern és ugyanakkor nagyon klasszikus módon.

A vonaton Bécs felé utazva éreztem hasonlót, mint amikor a Csatahajó című amerikai sci-fit ültem végig a moziban. Akkor ölemben egy jó könyvvel vártam, hogy kifusson a szerelvény a pályaudvarról, és már előre éreztem a három óra olvasásának ízét a zsigereimben.

Azt hiszem A tetovált lány előtt láttam anno ennek a filmnek az előzetesét, és akkor még bizakodtam abban, hogy ez egy jó mozi lesz. Az alaptörténet végülis izgalmas, a kivitelezés sem rossz. bár már nem újdonság, a szereplők közül ezelőtt senkit sem ismertem, és remélem, hogy ezután sem sűrűn találkozok velük... Ajánlani csak annak merném, akinek nincs jobb dolga annál, hogy közel másfél órát eltöltsön (megjegyzem sokkal többnek tűnt) egy vontatott és eléggé értelmetlen film megnézésével.

Maga a történet izgalmas és a két főszereplő is jól el lett találva, ezek alapján akár jó film is lehetne a Lopott idő. Az a legnagyobb baj vele, hogy túlzásba viszik az idő fogalmával való közléseket. Próbálnak a szereplők szájába adni olyan közhelyeket, amik mind az idővel és annak múlásával kapcsolatosak, de ez kb. fél óra után elég idegesítő...